Korábban már írtam az ún. SJW-betegségekről (az SJW angol rövidítése a social justice warrior kifejezésnek, ami társadalmi igazságharcost jelöl), azonban szükségét érzem a további fejtegetésének, ugyanis ez egy viszonylag új megfigyelés, amelyet sajnos ma még nagyon kevés kritika ér. És amíg a vallások elszenvedik az ízekre szedés következményeit, addig korunk új "vallása" az SJW-izmus a racionális kritikák hiányában boldogan éli maga világát, és naiv módon azt hiszi, ő megtalálta az igazságot, és csak nagyon kevesen tudnak kiállni ellene. Nem feltétlenül a bátorság hiányára gondolok, hanem az ismeret hiányára inkább, ugyanis gondolkodó emberek tömege válik az SJW-izmus részévé, anélkül, hogy őmaga tudna róla, ugyanis pontosan olyan ártatlan arcát mutatja kifelé, mint pl. a kereszténység, amikor szeretetről, elfogadásról, jámborságról beszél. Az SJW-izmus a meglátásom szerint nem csak különböző filozófiákat magábafoglaló kategória, hanem egy gondolkodásmód is, amely nem várt területeken is előfordul.
Eszmefuttatásomnak fontos mondanivalója az is, hogy a kifejezéseket tanuljuk meg a jól meghatározott értelmezésükben használni. Ez nem valamiféle tudománymániás pontoskodás, szőrszálhasogatás, sznobizmus, hanem nagyon is életeket és társadalmakat, civilizációkat mentő vállalkozás. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy az egyes társadalmi nézeteltérések részben pontosan amiatt jönnek létre, mert az egyes fogalmakat pongyolán használjuk, rásütjük bizonyos embertársainkra, akik pedig ugyanazon fogalmak alatt teljesen mást értenek, aztán meg csak a szócsatározás és a gyűlölködés megy, miközben a madarak csicseregnek, a fű növekszik, és bolygónk meg kering a Nap és Föld tömegközéppontja körül. Na éppen azért, hogy hű maradjak ezen elvemhez, az SJW-izmust sem nevezem vallásnak, hanem csak egy ugyanafféle dogmatikus gondolkodásnak, amely a vallásosokat is jellemzi. A vallás, (ragaszkodva a pontos definíciókhoz) szótári értelmezés szerint valamiféle természetfeletti dologban való hitrendszert jelöl. Mivel az SJW-izmus nem tartalmaz természetfeletti elemeket, így méltatlan lenne levallásozni ezt a filozófiai irányzatot, ugyanakkor mint említettem, ugyanaz a dogmatikus gondolkodás jellemzi híveit, mint bármely vallás tagjait. És valóban, a hangsúly nem is azon van, hogy na most ez és ez az eszmerendszer tartalmaz-e természetfeletti elemeket, vagy sem. Egy filozófia nem amiatt lesz káros, mert természetfeletti elemeket tartalmaz, hanem amiatt, mert dogmatikus gondolkodást képvisel. A természetfelettire való hajlam persze szinte kizárólag a dogmatikus gondolkodásból eredeztethető, azonban a dogmatikus gondolkodás a nagyobb halmaz, és azok a területek is károsak, amelyeket ugyan a vallások közé nem sorolunk, de dogmatikusak. Röviden tehát: minden vallás dogmatizmus, de nem minden dogmatizmus vallás.
Mindenfajta nézetet, elképzelést elnevezünk valahogyan, amellyel önmagában nem lenne semmi probléma. Az elnevezések segítenek a tájékozódásban, a dolgok megértésében, de az elnevezéseket rosszul is használhatjuk, amikor mondjuk egy elnevezésből ítélünk meg rögtön embereket, miközben nem is tudhatjuk, ugyanazt értjük-e az adott elnevezés alatt. Ez a probléma minden nézet képviselőit illetően fennáll. Ítélkezünk keresztényekről, ateistákról, hím sovinisztákról, homofóbokról, feministákról, muzulmánokról, iszlamofóbokról, nácikról, homoszexuálisokról, SJW-betegekről, és akármeddig folytathatnám a sort. Vitáink során elfelejtjük, hogy az elnevezések csak elnevezések, amelyek eredetileg a tájékozódást hivatottak elősegíteni, azonban éppen a visszájára fordul azáltal, hogy nem emberekkel és az érveikkel vitatkozunk, hanem az elnevezésekkel, és az elnevezésekből ítélkezünk. Ez a többes szám első személy nem alázatoskodás szeretne lenni, hanem magamat is valós veszélyben látom amiatt, mert hajlamos vagyok egy embert megítélni csak azért, mert ő egy bizonyos elnevezésű kategóriába tartozónak vallja magát, amely kategóriának a nézeteivel én mondjuk ellenszenvet érzek, ugyanakkor meg az adott személy valójában sokkalta közelebb áll hozzám véleményben, mint mondjuk egy másik olyan személy, aki történetesen velem azonos kategóriába sorolja magát, de egészen más véleményen van.
Korábbi blogposztomban írtam kritikát többek között a feminizmusról, viszont arról nem ejtettem szót, hogy attól, hogy valaki feministának nevezi magát, még lehetséges, hogy egyetértenék vele többnyire akár éppen a nők és férfiak társadalmi szerepével és helyzetével kapcsolatban. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a feministák (többnyire) egyenlőségpártinak tartják magukat, és attól, hogy az eszmerendszerük alapelveiben valójában pont az egyenlőtlenséget látom, még lehet olyan, magát feministának valló egyén, aki éppen ugyanúgy képzeli el az egyenlőséget, mint én, aki magamat antifeministának tartom. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy ezek az eszmerendszerek, mint pl. a feminizmus is, eléggé összetett fogalmak, nagyon sok mindent hordoznak. Ugyanilyen a kereszténység is. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy ki az, aki igazi feminista, vagy igazi keresztény, pontosan azért, mert sok esetben a definíciók sincsenek letisztázva. Nemrégiben volt a budapesti Pride, ahol bizony a keresztények egy csoportja is képviseltette magát. Ilyenkor felvetül a kérdés, hogy kik az igazi keresztények. Azok, akik a Bibliát szó szerint értelmezve pl. a homoszexualitást bűnnek veszik, vagy pedig a keresztény toleranciára hivatkozva éppen, hogy elfogadják a homoszexuálisokat, és képviseltetik magukat a felvonuláson? Nem tisztem ezt eldönteni, de úgy gondolom, más sem igazán tehetné meg, ugyanis nincs stabil definíciónk arra vonatkozólag, hogy mit nevezünk kereszténynek, vagy keresztényinek. Arra ugye ki sem kell térnem, hogy szinte minden ma élő keresztény csak szemezget a Bibliából, így ebből kifolyólag ha a keresztényeket a Bibliát szó szerint vevő személyekként értelmezzük, akkor ma már szinte senki sem keresztény. De leszűkíthetjük a definíciót, és kijelenthetünk csak annyit, hogy az a keresztény, aki Jézust a megváltójának és Isten fiának tartja, ez utóbbi definíció pedig nem mond ellent azzal, hogy az illető a melegeket, melegházasságot, és az egyéb, nem ciszhetero tulajdonságokat is elfogadja. Szóval no... problémás a definiálás. De ez pont kiváló példája annak, miért nem szabad egy elnevezés miatt elítélni embereket.
Az ateizmus fogalma nagyságrendekkel egyszerűbb lenne, hiszen csak annyit tesz, hogy az Istenben való hit hiánya. Bár mivel blogom hitdefiníciója alapján csak a 100%-os, dogmaként minősített dolgok elfogadása jelent hitet (és csak akkor, ha az illető a bizonyítékok ellenére sem változtatna az álláspontján), éppen ezért ebben az értelmezésben aki nem hívő, az nem biztos, hogy ateista, ugyanis lehet kételkedő, agnosztikus is, de lehet még olyan is, aki valószínűbbre teszi Isten létét, mint nemlétét. Ez utóbbinál is inkább racionális megfontolások vezethetnek Isten létének elfogadására, mintsem a hit, ugyanis a hitnek a blogombeli értelmezése szerint nincsen mértéke, az vagy van, vagy nincs. Magyarán az ateizmus nem pusztán az istenhit hiányával egyenlő, hanem az ateista valószínűnek/biztosnak tartja, hogy nincs Isten. És az ateista is lehet hívő, ugyanis olyan ateista is elképzelhető, aki akkor sem fogadná el Isten létét, ha lennének rá tudományos bizonyítékok. Ez ugyanúgy káros, dogmatikus gondolkodás, csak egész egyszerűen a valóság éppen egybeesik az ő hitével, de ez nem változtat azon, hogy a gondolkodása nem egészséges. Isten nemlétében ugyanis nem hinni kell, hanem racionális indokok alapján kell elvetni a létét, ami ekvivalens azzal, hogy ha jönnének Isten mellett bizonyítékok, akkor el is kell fogadnunk azokat. És sajnos biztos vagyok benne, hogy vannak hívő ateisták, nem is kevesen. Többek között ezeket a személyeket az említett korábbi posztomban látens hívőknek neveztem.
Mindenesetre látható, hogy az ateizmus képviselői is lehetnek többfélék. Lehet olyan, aki racionális indokok miatt úgy gondolja, nincs Isten, meg lehet olyan is, aki hiszi, hogy nincs Isten. De ez még a legkisebb probléma. Éppen a fent említett kategóriaháborúk hátránya az, hogy az ateizmushoz még egy csomó olyan fajta eszmeirányzatot mellérendelnek, amelyek definíciószerűen még nem tartoznak az ateizmushoz. Az ateistának nem kell kötelességszerűen humanistának, liberálisnak, feministának, migránsszeretőnek lennie, bármennyire is egyébként ez a trendi ateista körökben. A gond az, hogy ezeket a fogalmakat asszociatív módon összemossák, akár még tudatosan is, aztán meg jönnek a kívülálló laikusok, akik ha csak annyit meghallanak egy emberről, hogy ateista, automatikusan hozzátársítanak olyan tulajdonságokat, amelyek csak a már hozzácsapott világnézetekből erednek, de könnyen lehetséges, hogy az adott illetőre nem is vonatkoznak.
Két saját példával élhetek. Egyik esetben, amikor én kijelentettem, hogy ellenzem a feminizmust, az egyik – egyébként feminista – hölgy rögtön nőgyűlölőként bélyegzett meg. Miért? Mert egy elnevezéshez ő automatikusan hozzátársított fogalmakat, és rögtön megítélte, hogy milyen vagyok, mit gondolok. Amíg pedig nem változtat ezen a hozzáállásán, addig definíciószerűen nem is lehet nyitott arra, hogy annak ellenére, hogy én antifeminista vagyok, egyenrangúnak tekintem őket a férfiakkal (mellesleg imádom is őket). Mivel számára a feminista pontosan ezt jelenti, ezért a végsőkig vitatkozhatnánk azon, hogy én most nőgyűlölő vagyok-e vagy sem, ha viszont megtanulna az illető tényleg az érvekre, az adott elemi elvekre összpontosítani, és nem elnevezések alapján ítélkezni, akkor könnyen juthatnánk akár még közös nevezőre is. Éppen ezért egy beszélgetésnél nem szerencsés pl. olyan kérdést feltenni a másik embernek, hogy "Te feminista vagy?", mert könnyen lehet, hogy teljesen mást ért alatta a kérdezett, mint a kérdező fél. Sokkal szerencsésebb párbeszédet folytatni ilyen elemi kérdéseket pedzegetve, mint például "Mit gondolsz, a nők megkapják ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést, mint a férfiak?". Ez a hozzáállás általánosan igaz minden nézetre vonatkozólag.
Másik esetem többször is ismétlődött, ott keresztény emberektől kaptam pofonokat, miszerint én bizonyosan elfordultam Istentől. Számukra Isten léte axióma, valamint Isten tévedhetetlensége is, éppen ezért nincsen más választás: aki kitér a hitéből, az bizonyosan elfordult Istentől, fellázadt, lelkileg meg természetesen ki van éhezve. Ezek az asszociációk ugyanúgy az elnevezésből adódó előítéletekből származnak, és ez az istenhívőknél még súlyosabb, mint az SJW-betegeknél, ugyanis az istenhívők dogmaként vallják, hogy aki kitér, az csak elfordulhatott, ergo ha nekik még rá is világítunk, hogy "hé, figyu már, te csak egy elnevezésből ítélsz el engem, hallgasd meg inkább a konkrét érveimet és élettörténetemet", akkor sem fognak észbe kapni, mert nekik az a hitük, hogy Isten nem csap be senkit, csak az ember gyarló. Ilyen hittel szemben pedig esélyem sincs labdába rúgni, bármennyire is lenne igazam.
Az SJW-betegek gondolkodása az előbbi bekezdésben leírtakat leszámítva azonban semmivel sem kevésbé károsabb, hiszen mint már az elején említettem, ugyanaz a fajta dogmatizmus jellemzi őket, mint a vallások híveit. Ez különösen megdöbbentő volt számomra, mikor egy rendkívül értelmesként megismert hölgyben tapasztaltam meg ezt a jelenséget, ráadásul nem először. Az utóbbi eset története röviden leírható. Egy istenhívő embernek az LMBTQ felvonulással és a melegházassággal kapcsolatos ellenvetéseire történt egy reflektálás az egyik ateista tag részéről, amely tartalmazott egy olyan állítást, hogy a szexuális orientáció nem változtatható meg (pongyolábban és diszkriminatívabban kifejezve: a melegség nem gyógyítható). Erre pedig részemről volt egy ellenvetés, miszerint ez tudtommal tudományosan alátámasztatlan kijelentés. Ebben természetesen tévedhetek, és habár nem meggyőző módon, de próbálták is rá felhívni a figyelmemet, ami nem hogy nem probléma, hanem nagyon is fontos cselekedet ilyen helyzetben, ha van ellenérvük. És pontosan ez lenne ilyenkor a megfelelő reakció. Azonban az említett hölgy egészen más megvilágításba helyezte az ellenvetésemet, és felháborítónak tartotta, hogy egyáltalán meg mertem kérdőjelezni egy állítást, amely a melegek mellett szól, és burkoltan ugyan, de homofóbnak nevezett. Pontosan azzal az esettel párhuzamos ez is, mint mikor kijelentettem, hogy antifeminista vagyok, hogy akkor rögtön nőgyűlölő is. Egy fenéket. A helyzet az, hogy támogatom a melegek házasságát, és nem tartom bűnnek vagy betegségnek a homoszexualitást, azonban egy ilyen reakcióra sajnos még ezt a fajta magyarázkodást is érdemtelennek tartom. Aki nem érti meg azt, hogy egy adott állítást, amely esetlegesen egy általam elfogadott nézet mellett szól, ha megkérdőjelezek, az még nem ugyanaz, mint hogy magát a nézetet vetem el, annak a végtelenségig is magyarázkodhatok, nem tud változtatni az álláspontján. Számomra nagyon fontos a korrektség, vagyis az, hogy egy érvet akkor is el tudjunk vetni, ha egyébként a saját nézetünk mellett szól. Én például ateista vagyok, azonban nem tartom az ateizmus melletti érvnek a keresztesháborúkat. Nem is szoktam vele példálózni, szemben nagyon sok ateistával. Ezzel azonban nem vagyok árulója az ateizmusnak, mint ahogy homofób sem vagyok attól, mert megkérdőjelezek egy, a homoszexuális kapcsolatokat támogató állítást.
Honnan ismerhetjük fel az SJW-izmust? A fenti példából is látható, hogy az SJW-izmus képviselői a racionalitást és a korrektséget is hajlandóak félretenni, ha egy hátrányosan megkülönböztetett csoportosulás veszélyeztetését látják benne. Az LMBTQ téma annyiból mindenképpen más, mint a feminizmus, hogy a nem ciszhetero személyek valóban hátrányosan meg vannak különböztetve országunkban, és saját magam is úgy gondolom, hogy különböző módokon, amelyhez hozzátartozik maga a felvonulás is, elő kell segíteni a nem ciszheterók elfogadását. Azonban az SJW betegek undorító módon harcolnak a kisebbségek jogaiért, amely éppen nem az egyenlőséget, hanem a gyűlölködést segítik elő. (Erről egyébként az ókori görög türannoszok jutnak eszembe a Drakón-Szólón időszak után, akik ugyanilyen gusztustalan módon harcoltak az akkori elnyomott társadalmi osztályért, és a visszájára is fordult.) Ha azt tapasztaljuk, mint amit az előbbi bekezdésben leírtam, miszerint egy jogos, racionális ellenvetés ellen is tűzzel vassal védekeznek, és az alapvető tudományos, azaz kételkedős, megkérdőjelezős jogomtól próbálnak megfosztani, miszerint "hogy merészeled megkérdőjelezni, hogy a szexuális orientáció nem megváltoztatható", akkor ott bizony súlyos problémák vannak. Egyszer s mindenkorra meg kell jegyezni: Minden megkérdőjelezhető, mindent jogunk is van megkérdőjelezni, sőt üdvözölni kell az erre való hajlandóságot. A kételkedés a fejlődés alapja, minden téren. Aki ezt a szememre hányja ahelyett, hogy megdicsérne a hozzáállásomért, ott mindenképpen a dogmatizmus egy formája telepedett meg, amely a jogi harcok példájában SJW betegségként van jelen.
Trendi dolog az ateistákat gondolkodóknak hívni, szemben az istenhívőkkel, azonban sajnos fel kell hívnom a figyelmet, hogy az SJW betegségek tipikusan ateisták között fordulnak elő. Nehéz elképzelni például egy keresztényről, hogy feminista legyen, bár a korlátlan migránsbefogadást illetően van rá példa többek között Ferenc pápánk személyében. De mivel az SJW-izmus tipikusan az ateisták között előforduló jelenség (mint pl. a madárinfluenza a madaraknál van jelen első sorban), ezért az ateistákra egy kívülálló már automatikusan hajlamos lehet az SJW bélyeget rásütni (még ha nem is pontosan ezzel a kifejezéssel él, hanem valamelyik formájával, mint pl. hogy feminista). A posztom címe pontosan ezért hangsúlyozza azt, hogy attól, hogy egy jelenség korrelál egy nézettel, ne tekintsük úgy, hogy akkor a nézet összes képviselője ezt tartja magáénak. Egy ateistának nem kötelessége SJW-istának lennie, én kimondottan el is határolódom tőle. Ahogy kezdtem is a posztomat, hangsúlyozom, hogy a vallás nem jó dolog, rengeteg oldalról támadható és támadandó is egyben. Ugyanakkor a vallás gyengéire való rávilágítás már kitaposott ösvénnyé kezd válni, míg az SJW-izmus felismerése, és az ellene való küzdelem még nagyon csecsemőkorát éli. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak ennek hangsúlyozását. És ez válasz lehet azoknak az Olvasóknak is, akik esetlegesen megkérdezik, miért foglalkozik SJW betegségekkel egy ateista blog. Nos, itt a válasz: Azért, mert valláskritikával már nagyon sokan foglalkoznak, és elég sok korrekt cikk, könyv megszületett a témával kapcsolatban. Az SJW-izmus ellen viszont még nagyon nem vagyunk felvértezve, ráadásul annyiból még rosszabb is mint a vallás, hogy az SJW-izmus képviselői észrevétlenül sétálnak bele ebbe a filozófiába. Nem hallottam még olyan SJW-istát, aki magát SJW-istának nevezte volna, szemben mondjuk egy kereszténnyel. Az SJW-izmus bárkiben megjelenhet, és meg is rekedhet, ha nincs résen, és nem ismeri fel időben az erre való hajlandóságot. Az emberben van valamiféle igazságérzet, amely különleges jogokkal próbálja ellensúlyozni az elnyomott osztályok által elszenvedett jogfosztottságokat, azonban nem triviálisan felismerhető az, hogy nem ez a helyes út a társadalmi egyenlőség felé. Szeretem és tisztelem a nőket, elfogadom az LMBTQ embereket és házasságukat, és támogatom a menekültek segítését. De ehhez nem kell sem feministának, sem gender-SJW-nek, sem migránsimádó álliberálisnak lennem. Nyissuk ki a szemünket, és a vallások kritikáján túl vértezzük fel magunkat korunk új betegsége ellen, és minden fórumon adjunk hangot annak, hogy a tudományos megismerés az egyetlen járható út, az SJW-izmus pedig káros mind a gondolkodásra, mind az egyenlőségre nézve.