Az én ateizmusom

Az én ateizmusom

Ateizmus ≠ SJW-izmus

2016. július 17. - drue

Korábban már írtam az ún. SJW-betegségekről (az SJW angol rövidítése a social justice warrior kifejezésnek, ami társadalmi igazságharcost jelöl), azonban szükségét érzem a további fejtegetésének, ugyanis ez egy viszonylag új megfigyelés, amelyet sajnos ma még nagyon kevés kritika ér. És amíg a vallások elszenvedik az ízekre szedés következményeit, addig korunk új "vallása" az SJW-izmus a racionális kritikák hiányában boldogan éli maga világát, és naiv módon azt hiszi, ő megtalálta az igazságot, és csak nagyon kevesen tudnak kiállni ellene. Nem feltétlenül a bátorság hiányára gondolok, hanem az ismeret hiányára inkább, ugyanis gondolkodó emberek tömege válik az SJW-izmus részévé, anélkül, hogy őmaga tudna róla, ugyanis pontosan olyan ártatlan arcát mutatja kifelé, mint pl. a kereszténység, amikor szeretetről, elfogadásról, jámborságról beszél. Az SJW-izmus a meglátásom szerint nem csak különböző filozófiákat magábafoglaló kategória, hanem egy gondolkodásmód is, amely nem várt területeken is előfordul.

Eszmefuttatásomnak fontos mondanivalója az is, hogy a kifejezéseket tanuljuk meg a jól meghatározott értelmezésükben használni. Ez nem valamiféle tudománymániás pontoskodás, szőrszálhasogatás, sznobizmus, hanem nagyon is életeket és társadalmakat, civilizációkat mentő vállalkozás. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy az egyes társadalmi nézeteltérések részben pontosan amiatt jönnek létre, mert az egyes fogalmakat pongyolán használjuk, rásütjük bizonyos embertársainkra, akik pedig ugyanazon fogalmak alatt teljesen mást értenek, aztán meg csak a szócsatározás és a gyűlölködés megy, miközben a madarak csicseregnek, a fű növekszik, és bolygónk meg kering a Nap és Föld tömegközéppontja körül. Na éppen azért, hogy hű maradjak ezen elvemhez, az SJW-izmust sem nevezem vallásnak, hanem csak egy ugyanafféle dogmatikus gondolkodásnak, amely a vallásosokat is jellemzi. A vallás, (ragaszkodva a pontos definíciókhoz) szótári értelmezés szerint valamiféle természetfeletti dologban való hitrendszert jelöl. Mivel az SJW-izmus nem tartalmaz természetfeletti elemeket, így méltatlan lenne levallásozni ezt a filozófiai irányzatot, ugyanakkor mint említettem, ugyanaz a dogmatikus gondolkodás jellemzi híveit, mint bármely vallás tagjait. És valóban, a hangsúly nem is azon van, hogy na most ez és ez az eszmerendszer tartalmaz-e természetfeletti elemeket, vagy sem. Egy filozófia nem amiatt lesz káros, mert természetfeletti elemeket tartalmaz, hanem amiatt, mert dogmatikus gondolkodást képvisel. A természetfelettire való hajlam persze szinte kizárólag a dogmatikus gondolkodásból eredeztethető, azonban a dogmatikus gondolkodás a nagyobb halmaz, és azok a területek is károsak, amelyeket ugyan a vallások közé nem sorolunk, de dogmatikusak. Röviden tehát: minden vallás dogmatizmus, de nem minden dogmatizmus vallás.

Mindenfajta nézetet, elképzelést elnevezünk valahogyan, amellyel önmagában nem lenne semmi probléma. Az elnevezések segítenek a tájékozódásban, a dolgok megértésében, de az elnevezéseket rosszul is használhatjuk, amikor mondjuk egy elnevezésből ítélünk meg rögtön embereket, miközben nem is tudhatjuk, ugyanazt értjük-e az adott elnevezés alatt. Ez a probléma minden nézet képviselőit illetően fennáll. Ítélkezünk keresztényekről, ateistákról, hím sovinisztákról, homofóbokról, feministákról, muzulmánokról, iszlamofóbokról, nácikról, homoszexuálisokról, SJW-betegekről, és akármeddig folytathatnám a sort. Vitáink során elfelejtjük, hogy az elnevezések csak elnevezések, amelyek eredetileg a tájékozódást hivatottak elősegíteni, azonban éppen a visszájára fordul azáltal, hogy nem emberekkel és az érveikkel vitatkozunk, hanem az elnevezésekkel, és az elnevezésekből ítélkezünk. Ez a többes szám első személy nem alázatoskodás szeretne lenni, hanem magamat is valós veszélyben látom amiatt, mert hajlamos vagyok egy embert megítélni csak azért, mert ő egy bizonyos elnevezésű kategóriába tartozónak vallja magát, amely kategóriának a nézeteivel én mondjuk ellenszenvet érzek, ugyanakkor meg az adott személy valójában sokkalta közelebb áll hozzám véleményben, mint mondjuk egy másik olyan személy, aki történetesen velem azonos kategóriába sorolja magát, de egészen más véleményen van.

Korábbi blogposztomban írtam kritikát többek között a feminizmusról, viszont arról nem ejtettem szót, hogy attól, hogy valaki feministának nevezi magát, még lehetséges, hogy egyetértenék vele többnyire akár éppen a nők és férfiak társadalmi szerepével és helyzetével kapcsolatban. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a feministák (többnyire) egyenlőségpártinak tartják magukat, és attól, hogy az eszmerendszerük alapelveiben valójában pont az egyenlőtlenséget látom, még lehet olyan, magát feministának valló egyén, aki éppen ugyanúgy képzeli el az egyenlőséget, mint én, aki magamat antifeministának tartom. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy ezek az eszmerendszerek, mint pl. a feminizmus is, eléggé összetett fogalmak, nagyon sok mindent hordoznak. Ugyanilyen a kereszténység is. Nagyon nehéz eldönteni azt, hogy ki az, aki igazi feminista, vagy igazi keresztény, pontosan azért, mert sok esetben a definíciók sincsenek letisztázva. Nemrégiben volt a budapesti Pride, ahol bizony a keresztények egy csoportja is képviseltette magát. Ilyenkor felvetül a kérdés, hogy kik az igazi keresztények. Azok, akik a Bibliát szó szerint értelmezve pl. a homoszexualitást bűnnek veszik, vagy pedig a keresztény toleranciára hivatkozva éppen, hogy elfogadják a homoszexuálisokat, és képviseltetik magukat a felvonuláson? Nem tisztem ezt eldönteni, de úgy gondolom, más sem igazán tehetné meg, ugyanis nincs stabil definíciónk arra vonatkozólag, hogy mit nevezünk kereszténynek, vagy keresztényinek. Arra ugye ki sem kell térnem, hogy szinte minden ma élő keresztény csak szemezget a Bibliából, így ebből kifolyólag ha a keresztényeket a Bibliát szó szerint vevő személyekként értelmezzük, akkor ma már szinte senki sem keresztény. De leszűkíthetjük a definíciót, és kijelenthetünk csak annyit, hogy az a keresztény, aki Jézust a megváltójának és Isten fiának tartja, ez utóbbi definíció pedig nem mond ellent azzal, hogy az illető a melegeket, melegházasságot, és az egyéb, nem ciszhetero tulajdonságokat is elfogadja. Szóval no... problémás a definiálás. De ez pont kiváló példája annak, miért nem szabad egy elnevezés miatt elítélni embereket.

Az ateizmus fogalma nagyságrendekkel egyszerűbb lenne, hiszen csak annyit tesz, hogy az Istenben való hit hiánya. Bár mivel blogom hitdefiníciója alapján csak a 100%-os, dogmaként minősített dolgok elfogadása jelent hitet (és csak akkor, ha az illető a bizonyítékok ellenére sem változtatna az álláspontján), éppen ezért ebben az értelmezésben aki nem hívő, az nem biztos, hogy ateista, ugyanis lehet kételkedő, agnosztikus is, de lehet még olyan is, aki valószínűbbre teszi Isten létét, mint nemlétét. Ez utóbbinál is inkább racionális megfontolások vezethetnek Isten létének elfogadására, mintsem a hit, ugyanis a hitnek a blogombeli értelmezése szerint nincsen mértéke, az vagy van, vagy nincs. Magyarán az ateizmus nem pusztán az istenhit hiányával egyenlő, hanem az ateista valószínűnek/biztosnak tartja, hogy nincs Isten. És az ateista is lehet hívő, ugyanis olyan ateista is elképzelhető, aki akkor sem fogadná el Isten létét, ha lennének rá tudományos bizonyítékok. Ez ugyanúgy káros, dogmatikus gondolkodás, csak egész egyszerűen a valóság éppen egybeesik az ő hitével, de ez nem változtat azon, hogy a gondolkodása nem egészséges. Isten nemlétében ugyanis nem hinni kell, hanem racionális indokok alapján kell elvetni a létét, ami ekvivalens azzal, hogy ha jönnének Isten mellett bizonyítékok, akkor el is kell fogadnunk azokat. És sajnos biztos vagyok benne, hogy vannak hívő ateisták, nem is kevesen. Többek között ezeket a személyeket az említett korábbi posztomban látens hívőknek neveztem.

Mindenesetre látható, hogy az ateizmus képviselői is lehetnek többfélék. Lehet olyan, aki racionális indokok miatt úgy gondolja, nincs Isten, meg lehet olyan is, aki hiszi, hogy nincs Isten. De ez még a legkisebb probléma. Éppen a fent említett kategóriaháborúk hátránya az, hogy az ateizmushoz még egy csomó olyan fajta eszmeirányzatot mellérendelnek, amelyek definíciószerűen még nem tartoznak az ateizmushoz. Az ateistának nem kell kötelességszerűen humanistának, liberálisnak, feministának, migránsszeretőnek lennie, bármennyire is egyébként ez a trendi ateista körökben. A gond az, hogy ezeket a fogalmakat asszociatív módon összemossák, akár még tudatosan is, aztán meg jönnek a kívülálló laikusok, akik ha csak annyit meghallanak egy emberről, hogy ateista, automatikusan hozzátársítanak olyan tulajdonságokat, amelyek csak a már hozzácsapott világnézetekből erednek, de könnyen lehetséges, hogy az adott illetőre nem is vonatkoznak.

Két saját példával élhetek. Egyik esetben, amikor én kijelentettem, hogy ellenzem a feminizmust, az egyik – egyébként feminista – hölgy rögtön nőgyűlölőként bélyegzett meg. Miért? Mert egy elnevezéshez ő automatikusan hozzátársított fogalmakat, és rögtön megítélte, hogy milyen vagyok, mit gondolok. Amíg pedig nem változtat ezen a hozzáállásán, addig definíciószerűen nem is lehet nyitott arra, hogy annak ellenére, hogy én antifeminista vagyok, egyenrangúnak tekintem őket a férfiakkal (mellesleg imádom is őket). Mivel számára a feminista pontosan ezt jelenti, ezért a végsőkig vitatkozhatnánk azon, hogy én most nőgyűlölő vagyok-e vagy sem, ha viszont megtanulna az illető tényleg az érvekre, az adott elemi elvekre összpontosítani, és nem elnevezések alapján ítélkezni, akkor könnyen juthatnánk akár még közös nevezőre is. Éppen ezért egy beszélgetésnél nem szerencsés pl. olyan kérdést feltenni a másik embernek, hogy "Te feminista vagy?", mert könnyen lehet, hogy teljesen mást ért alatta a kérdezett, mint a kérdező fél. Sokkal szerencsésebb párbeszédet folytatni ilyen elemi kérdéseket pedzegetve, mint például "Mit gondolsz, a nők megkapják ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést, mint a férfiak?". Ez a hozzáállás általánosan igaz minden nézetre vonatkozólag.

Másik esetem többször is ismétlődött, ott keresztény emberektől kaptam pofonokat, miszerint én bizonyosan elfordultam Istentől. Számukra Isten léte axióma, valamint Isten tévedhetetlensége is, éppen ezért nincsen más választás: aki kitér a hitéből, az bizonyosan elfordult Istentől, fellázadt, lelkileg meg természetesen ki van éhezve. Ezek az asszociációk ugyanúgy az elnevezésből adódó előítéletekből származnak, és ez az istenhívőknél még súlyosabb, mint az SJW-betegeknél, ugyanis az istenhívők dogmaként vallják, hogy aki kitér, az csak elfordulhatott, ergo ha nekik még rá is világítunk, hogy "hé, figyu már, te csak egy elnevezésből ítélsz el engem, hallgasd meg inkább a konkrét érveimet és élettörténetemet", akkor sem fognak észbe kapni, mert nekik az a hitük, hogy Isten nem csap be senkit, csak az ember gyarló. Ilyen hittel szemben pedig esélyem sincs labdába rúgni, bármennyire is lenne igazam.

Az SJW-betegek gondolkodása az előbbi bekezdésben leírtakat leszámítva azonban semmivel sem kevésbé károsabb, hiszen mint már az elején említettem, ugyanaz a fajta dogmatizmus jellemzi őket, mint a vallások híveit. Ez különösen megdöbbentő volt számomra, mikor egy rendkívül értelmesként megismert hölgyben tapasztaltam meg ezt a jelenséget, ráadásul nem először. Az utóbbi eset története röviden leírható. Egy istenhívő embernek az LMBTQ felvonulással és a melegházassággal kapcsolatos ellenvetéseire történt egy reflektálás az egyik ateista tag részéről, amely tartalmazott egy olyan állítást, hogy a szexuális orientáció nem változtatható meg (pongyolábban és diszkriminatívabban kifejezve: a melegség nem gyógyítható). Erre pedig részemről volt egy ellenvetés, miszerint ez tudtommal tudományosan alátámasztatlan kijelentés. Ebben természetesen tévedhetek, és habár nem meggyőző módon, de próbálták is rá felhívni a figyelmemet, ami nem hogy nem probléma, hanem nagyon is fontos cselekedet ilyen helyzetben, ha van ellenérvük. És pontosan ez lenne ilyenkor a megfelelő reakció. Azonban az említett hölgy egészen más megvilágításba helyezte az ellenvetésemet, és felháborítónak tartotta, hogy egyáltalán meg mertem kérdőjelezni egy állítást, amely a melegek mellett szól, és burkoltan ugyan, de homofóbnak nevezett. Pontosan azzal az esettel párhuzamos ez is, mint mikor kijelentettem, hogy antifeminista vagyok, hogy akkor rögtön nőgyűlölő is. Egy fenéket. A helyzet az, hogy támogatom a melegek házasságát, és nem tartom bűnnek vagy betegségnek a homoszexualitást, azonban egy ilyen reakcióra sajnos még ezt a fajta magyarázkodást is érdemtelennek tartom. Aki nem érti meg azt, hogy egy adott állítást, amely esetlegesen egy általam elfogadott nézet mellett szól, ha megkérdőjelezek, az még nem ugyanaz, mint hogy magát a nézetet vetem el, annak a végtelenségig is magyarázkodhatok, nem tud változtatni az álláspontján. Számomra nagyon fontos a korrektség, vagyis az, hogy egy érvet akkor is el tudjunk vetni, ha egyébként a saját nézetünk mellett szól. Én például ateista vagyok, azonban nem tartom az ateizmus melletti érvnek a keresztesháborúkat. Nem is szoktam vele példálózni, szemben nagyon sok ateistával. Ezzel azonban nem vagyok árulója az ateizmusnak, mint ahogy homofób sem vagyok attól, mert megkérdőjelezek egy, a homoszexuális kapcsolatokat támogató állítást.

Honnan ismerhetjük fel az SJW-izmust? A fenti példából is látható, hogy az SJW-izmus képviselői a racionalitást és a korrektséget is hajlandóak félretenni, ha egy hátrányosan megkülönböztetett csoportosulás veszélyeztetését látják benne. Az LMBTQ téma annyiból mindenképpen más, mint a feminizmus, hogy a nem ciszhetero személyek valóban hátrányosan meg vannak különböztetve országunkban, és saját magam is úgy gondolom, hogy különböző módokon, amelyhez hozzátartozik maga a felvonulás is, elő kell segíteni a nem ciszheterók elfogadását. Azonban az SJW betegek undorító módon harcolnak a kisebbségek jogaiért, amely éppen nem az egyenlőséget, hanem a gyűlölködést segítik elő. (Erről egyébként az ókori görög türannoszok jutnak eszembe a Drakón-Szólón időszak után, akik ugyanilyen gusztustalan módon harcoltak az akkori elnyomott társadalmi osztályért, és a visszájára is fordult.) Ha azt tapasztaljuk, mint amit az előbbi bekezdésben leírtam, miszerint egy jogos, racionális ellenvetés ellen is tűzzel vassal védekeznek, és az alapvető tudományos, azaz kételkedős, megkérdőjelezős jogomtól próbálnak megfosztani, miszerint "hogy merészeled megkérdőjelezni, hogy a szexuális orientáció nem megváltoztatható", akkor ott bizony súlyos problémák vannak. Egyszer s mindenkorra meg kell jegyezni: Minden megkérdőjelezhető, mindent jogunk is van megkérdőjelezni, sőt üdvözölni kell az erre való hajlandóságot. A kételkedés a fejlődés alapja, minden téren. Aki ezt a szememre hányja ahelyett, hogy megdicsérne a hozzáállásomért, ott mindenképpen a dogmatizmus egy formája telepedett meg, amely a jogi harcok példájában SJW betegségként van jelen.

Trendi dolog az ateistákat gondolkodóknak hívni, szemben az istenhívőkkel, azonban sajnos fel kell hívnom a figyelmet, hogy az SJW betegségek tipikusan ateisták között fordulnak elő. Nehéz elképzelni például egy keresztényről, hogy feminista legyen, bár a korlátlan migránsbefogadást illetően van rá példa többek között Ferenc pápánk személyében. De mivel az SJW-izmus tipikusan az ateisták között előforduló jelenség (mint pl. a madárinfluenza a madaraknál van jelen első sorban), ezért az ateistákra egy kívülálló már automatikusan hajlamos lehet az SJW bélyeget rásütni (még ha nem is pontosan ezzel a kifejezéssel él, hanem valamelyik formájával, mint pl. hogy feminista). A posztom címe pontosan ezért hangsúlyozza azt, hogy attól, hogy egy jelenség korrelál egy nézettel, ne tekintsük úgy, hogy akkor a nézet összes képviselője ezt tartja magáénak. Egy ateistának nem kötelessége SJW-istának lennie, én kimondottan el is határolódom tőle. Ahogy kezdtem is a posztomat, hangsúlyozom, hogy a vallás nem jó dolog, rengeteg oldalról támadható és támadandó is egyben. Ugyanakkor a vallás gyengéire való rávilágítás már kitaposott ösvénnyé kezd válni, míg az SJW-izmus felismerése, és az ellene való küzdelem még nagyon csecsemőkorát éli. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak ennek hangsúlyozását. És ez válasz lehet azoknak az Olvasóknak is, akik esetlegesen megkérdezik, miért foglalkozik SJW betegségekkel egy ateista blog. Nos, itt a válasz: Azért, mert valláskritikával már nagyon sokan foglalkoznak, és elég sok korrekt cikk, könyv megszületett a témával kapcsolatban. Az SJW-izmus ellen viszont még nagyon nem vagyunk felvértezve, ráadásul annyiból még rosszabb is mint a vallás, hogy az SJW-izmus képviselői észrevétlenül sétálnak bele ebbe a filozófiába. Nem hallottam még olyan SJW-istát, aki magát SJW-istának nevezte volna, szemben mondjuk egy kereszténnyel. Az SJW-izmus bárkiben megjelenhet, és meg is rekedhet, ha nincs résen, és nem ismeri fel időben az erre való hajlandóságot. Az emberben van valamiféle igazságérzet, amely különleges jogokkal próbálja ellensúlyozni az elnyomott osztályok által elszenvedett jogfosztottságokat, azonban nem triviálisan felismerhető az, hogy nem ez a helyes út a társadalmi egyenlőség felé. Szeretem és tisztelem a nőket, elfogadom az LMBTQ embereket és házasságukat, és támogatom a menekültek segítését. De ehhez nem kell sem feministának, sem gender-SJW-nek, sem migránsimádó álliberálisnak lennem. Nyissuk ki a szemünket, és a vallások kritikáján túl vértezzük fel magunkat korunk új betegsége ellen, és minden fórumon adjunk hangot annak, hogy a tudományos megismerés az egyetlen járható út, az SJW-izmus pedig káros mind a gondolkodásra, mind az egyenlőségre nézve.

A bejegyzés trackback címe:

https://azenateizmusom.blog.hu/api/trackback/id/tr648896388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.07.18. 19:57:45

" Az emberben van valamiféle igazságérzet, amely különleges jogokkal próbálja ellensúlyozni az elnyomott osztályok által elszenvedett jogfosztottságokat, azonban nem triviálisan felismerhető az, hogy nem ez a helyes út a társadalmi egyenlőség felé."

ez a tartalmi állítás a cikkben. Kifejtenéd bővebben? Mert én is hajlamos vagyok ezt hinni, _akkor is_, ha "az SJW-izmus képviselői észrevétlenül sétálnak bele ebbe a filozófiába" állítás is igaz.
(Te se kövesd el a saját hibádat: nem minden kompenzálás-párti egyben sjw-ista is :) )

drue 2016.07.20. 09:23:04

Visszakérdezek: Mit neveznél SJW-istának, ha nem ezt? :)

Tekintsük a női kvóta esetét. Mi tagadás, ez, ha bevezetnék, egy privilégium lenne a nők számára, hogy kompenzálva legyen a létszámuk a parlamentben. Első olvasatra jó ötletnek tűnik, hiszen tényleg nagyon kevés a női politikusok száma Magyarországon, és hasznos lehet akár a döntéshozatal szempontjából is, ha növeljük a létszámukat, hiszen több figyelem kerülhet olyan problémák fókuszába, amelyek esetlegesen elkerülték a jórészt férfiakból álló testület figyelmét. Azt gondolom, ennek ellenére ez a fajta ún. eredményegyenlőség nem helyénvaló. Az emancipációt egészen odáig helyesnek tartom, hogy megvalósítják az esélyegyenlőséget: szavazati jog, egyenlő bérezés, egyenlő oktatás. Ezekben a példákban nincs privilegizált fél, hanem arról van szó, hogy a nők is megkapják ugyanazt a jogot, mint a férfiak. Ez tehát az esélyegyenlőség része a dolognak, azonban az eredményegyenlőség már megerőszakolja a társadalmat. A feministák - az SJW egy fajtája - eltökélten gondolják azt, hogy a női politikusok hiánya a férfielnyomás miatt van. Persze bele kell venni a számításba ezt is, és mindenképpen fel kell lépni az ellen, ha egy nő akadályoztatva van politikai pályafutásának elérésében, és meg kell adni neki a lehetőséget, hogy ha neki efféle ambíciói vannak, akkor ugyanolyan könnyen/nehezen érje el célját, mint egy férfi. Ergo nem vagyok Ákos szemléletű: Nem mondom meg, hogy a nőknek hol lenne a helyük. A probléma mind Ákossal, mind a feministákkal az, hogy megerőszakolják a társadalmat. Ákos otthon akarja tartóztatni az egyébként ambiciózus nőket is, a feministák pedig épp az ellenkezőjét teszik: Hiába lenne pár kiváló férfi politikus még a parlamentben, a kvóta miatt ők nem kerülhetnek be, hanem helyükbe akár gyengén teljesítő nők is léphetnek, csak azért, mert ők nők. A feminista szemlélet nem számol azzal, hogy a nők biológiájuknál, ösztrogénszintjüknél fogva általában kevésbé vágyhatnak efféle stresszes, vezetői célokra, mint amilyen a politikai pálya is. Van kivétel, nem is kevés, nem ezt vitatom. De akkor is figyelembe kell venni, hogy statisztikailag a férfiak azok, akik inkább vállalják a stresszes, vezetői szerepeket, mint a nők, ez pl. a vállalkozásba lépők arányán is megmutatkozik. Nincs ezzel semmi gond, egyszerűen ilyen a biológiánk. A feministáknak az a rögeszméjük, hogy mindenképpen egyenlő arányúvá kell tenni a nők és férfiak számát a parlamentben, szinte annyira megerőszakolja a társadalmat, mintha a férfiakat arra köteleznék, hogy szüljenek és szoptassanak gyereket. Mindent csak a jogok szemüvegén néznek, és nem foglalkoznak azokkal a természeti törvényekkel, amelyek nem látszanak első körben létezőeknek, mint pl. a gravitáció, de figyelmesebb vizsgálatok esetén rájöhetünk, hogy bizony ilyen törvényszerűségek is élnek.

További probléma ezzel a kompenzálásos módszerrel, hogy skatulyákat készít, és definíciószerűen kinevez elnyomott és elnyomó társadalmi osztályokat. Ezzel az a gond, hogy akkor is megmarad, amikor már nem igaz. Azt gondolom, hogy a női egyenjogúság javarészt megvalósult, tehát az a fajta hisztéria, amely folyik a NYUGATI nőkért a nyugati társadalmakban, teljességgel érthetetlen. Elképzelhető, hogy akad még 1-2 terület, ahol nem kapják meg ugyanazt a fizetést, ebbe nem látok bele, s ezen mindenképp javítani kell, ha így van. De a gond az, hogy a kompenzálásmánia akkor is megmarad a tapasztalatokból ítélve, amikor az egyenlőtlenség már megszűnt. Van pár dolog, amelyben éppen, hogy a férfiakat éri hátrány: Válás esetén szinte kizárólag a nőknél helyezi el a bíróság a gyermekeket; vagy mondjuk a társadalmi megítélés is teljesen más, amikor egy nő üt meg egy férfit, mint amikor egy férfi egy nőt; vagy egészen a közelmúltig (jelenleg nem tudom, mennyire él még) a nőknek ingyenes volt a belépés sok szórakozóhelyen. Ha az oktatást megfigyeled, nagyon jól jött a nőknek, hogy egyenlő oktatási lehetőségekkel élhetnek, ugyanis ma már látható, hogy jobban teljesítenek a férfiaknál ezen a téren. Mégsem hallottam még egyetlen feministát sem azért könyörögni, hogy kompenzáljuk már a férfiak gyengeségét az oktatásban azzal, hogy kizárólag férfiak számára még plusz ingyenes kurzusokat biztosítunk. Vajon miért nem? Mert a feministák szemében definíció szerint a férfi az elnyomó fél, ergo definíciószerűen nem fogják soha kompenzálni a férfiak hátrányait. Teszem hozzá, én magam sem vezetnék be plusz ilyen kurzusokat, mert esélyegyenlőség párti vagyok, nem pedig eredményegyenlőségi. De a feminizmus szemlélete ha konzisztens lenne, ez következne belőle. Csak mivel definíciós skatulyákat készít, és nem pedig a valós helyzetekre reagál, ezért működésképtelen eszköz.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.07.20. 19:33:43

Én nem vagyok ennyire az eredményegyenlőség ellen, mert azt gondolom, hogy ha elfogadhatónak tartjuk az eredményegyenlőtlenséget, akkor ELŐRE rendelkeznünk kell objektív indokokkal, hogy miért van az.

"De akkor is figyelembe kell venni, hogy statisztikailag a férfiak azok, akik inkább vállalják a stresszes, vezetői szerepeket, mint a nők, ez pl. a vállalkozásba lépők arányán is megmutatkozik. Nincs ezzel semmi gond, egyszerűen ilyen a biológiánk."

Ez pl. egy ilyen érv lenne.

Másrészt tényleg arról van szó, hogy az erőszakért örökös és végleges kompenzálást akarnak a nők, és ez ellen nehéz érvelni, mert senki nem szeret erőszakpártinak, különösen nőelleneserőszak-pártinak tűnni.

"a társadalmi megítélés is teljesen más, amikor egy nő üt meg egy férfit, mint amikor egy férfi egy nőt;"

Nyilván.

"vagy egészen a közelmúltig (jelenleg nem tudom, mennyire él még) a nőknek ingyenes volt a belépés sok szórakozóhelyen."

Az nekünk jó - a pénzünkért női társaságot vehetünk, ami az elsődleges rendeltetése a pénznek amúgy is.

" Vajon miért nem? Mert a feministák szemében definíció szerint a férfi az elnyomó fél,"
igen, az erőszak történelmi megléte miatt, és amiatt, hogy a biológia továbbra is lehetővé teszi, sőt majdhogynem indokolja.

"Csak mivel definíciós skatulyákat készít, és nem pedig a valós helyzetekre reagál, ezért működésképtelen eszköz. "

Ez meg fölöslegesen merev a részedről.

drue 2016.07.21. 08:05:07

Hogyan kompenzálod az erőszakot? Ez a gond, hogy a feminizmus kompenzálásban gondolkodik, ami valljuk be, nem megoldás az erőszakra, ráadásul fölösleges frusztrációt okoz azok körében is, akiknél semmiféle erőszak szóba sem jön. Ráadásul az eddig bevett polkorrekt elveknek is ellentmond. Statisztikai tény, hogy a cigányok többször lopnak és garázdálkodnak, mégsem engedi a polkorrekt gondolkodás, hogy cigánybűnözésről beszéljünk. Ha pedig nem beszélhetünk ilyenről, akkor férfierőszakról sem beszélhetünk. Vagy pedig mindkettőről beszéletünk. Mind a kettő felfogás konzisztens, egyedül az nem, ha az egyiket elfogadjuk, a másikat nem. De akárhogy is gondolkodunk, az erőszakot nem kompenzálni kell - mert nem is lehet - hanem védekezni ellene, illetve megfelelően büntetni.

És én teljesen fordítva látom, mint Te. Egyáltalán nem szükséges megindokolnunk, ha valahol eredményegyenlőséget tapasztalunk. Simán elképzelhető, hogy az okokra később jövünk rá, azonban ha látatlanban az elnyomásra voksolunk, akkor könnyen lehet, hogy ártatlanul vádoljuk meg az elnyomónak keresztelt társadalmi osztályt, és bizonyítékok nélkül fosztjuk meg az egyenlőségi jogaitól. Én pontosan abban látom a görcsösséget, merevséget, ha erőszakkal próbáljuk kikényszeríteni az eredményegyenlőséget, és igen, a kvótázás is egy ilyen dolog.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.07.21. 11:20:21

A férfi többség, a cigány kisebbség, azaz ugyanazért a tettért más megítélés alá eshetnek, és ez nem hiba feltétlenül. Kisebbségnek lenni rossz, és abból kitörni akarni egy védhető törekvés. Ezt a szempontot elfelejtik azok, akik az egyenlőséget úgy értik, ahogy te.

Az erőszak meg nem hiszem, hogy kivédhető így: a "mások" mindig ellenség.
A hím és a nőstény ellenség a biológia miatt. A világnézet is ilyen, sőt a bőrszín is lehet erős ellenkező érvelés hiányában.

drue 2016.07.21. 22:41:48

Szerintem egészen elvont értelemben használod a "többség", "kisebbség" szavakat, s ez pont az SJW szemlélet definíciós kategorizálása, amely nem csak hogy hibás, hanem megfoghatatlan is. A férfit milyen alapon nevezed ki többségnek? Több férfi van, mint nő? Aztán: Cigányból valóban kevesebb van, mint fehérből, de ez miért hátrány? Miért szenvedne hátrányt az, akinek a típusából kevesebb van? És vajon a női kisebbséget ugyanabban az értelemben használod, mint a cigány kisebbséget? Ez számomra homályos, nincs levezetve.

A második bekezdésed bővebb kifejtést igényel, mert nem világos számomra, mit szerettél volna írni. Miért lenne a hím és a nőstény ellenség? Milyen biológiai elv mondatja ezt veled? Mi van, ha ez nem is biológiai, hanem filozófiai elv? Miért nem mondhatnánk a hímeket és nőstényeket definíciószerűen barátoknak, hiszen egymás nélkül nem tudnának létezni, szaporodni? Kicsit olybá tűnik nekem, hogy elveket hangoztatsz, de nem látok megalapozást mögöttük.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.07.23. 16:31:23

@drue:
Többség elsősorban hatalmi (erő) szempontból mérendő. Azaz az tény, hogy a fehér heteró férfiak a leghatalmasabbak=legtöbbségebbek, mindenki más alattuk van.
Létszámkisebbségnek lenni (pl. cigány, zsidó) elég rossz, mert bármely pillanatban válhatsz kiirtás célpontjává, mint ahogy ez szokott is előfordulni.
A női kisebbség hatalmi szempontból kisebbség, darabra minimális többség, de izomsejtre kisebbség, politikai erőre főleg.

A hímek és nőstények azért ellenségek, mert az optimális szaporodási stratégiájuk szögesen ellentétes. A hím minél többet, a nőstény minél jobbat akar alapvetően. Azaz a hímek meg akarják dugni a nőstényeket, akik ezt az idő 95%-ában nem akarják hagyni, azaz érdekellentét van.
Az együttműködés lehetetlen, mert az a szülésmennyiség, amennyire egy nőstény képes, messze nem elég a hímnek, és főleg nem az összes hímnek.
Kb. 100-200-szoros nőstény-létszámtöbblet kéne, hogy kb. azonos mértékben legyenek leterhelve a szaporítószervek.

drue 2016.07.28. 01:21:38

"Azaz az tény, hogy a fehér heteró férfiak a leghatalmasabbak=legtöbbségebbek, mindenki más alattuk van."

Ez az, amit nem fogadok el. Egyszerűen a mai világban ez nem igaz. Ma már itt, a nyugaton, pontosan az esélyegyenlőségi törekvések miatt (sőt, plusz pontot jelent a felsőoktatásban, ha cigány vagy, de miért is???) ez az egyenlőtlenség nem létezik sem a nők és férfiak, sem a fehér és nem fehér rasszok között. Igen, a nem heterók még hátrányosan meg vannak különböztetve, de szerencsére az ő toleranciájuk is folyamatban van. De pontosan azért baj privilégiumokkal ellensúlyozni a hátrányt, mert a privilégium akkor is megmarad, ha a hátrány már megszűnt, lásd a nők és a színesbőrűek esetét.

"Létszámkisebbségnek lenni (pl. cigány, zsidó) elég rossz, mert bármely pillanatban válhatsz kiirtás célpontjává, mint ahogy ez szokott is előfordulni."

A létszámnak semmi köze a kiirtáshoz. Sokkal inkább az egyes csoportokhoz társított vélt vagy valós jellemrajznak. A létszámkisebbség önmagában nem hátrány. Ezt még egy egyszerű gondolattal is alá lehet támasztani: Egy diktatúrában az uralkodó egy személy, míg a nép képviseli a többséget, mégis a nép van elnyomva.

"A női kisebbség hatalmi szempontból kisebbség, darabra minimális többség, de izomsejtre kisebbség, politikai erőre főleg."

Meggyőzés szempontjából pedig előnyük van, és a multifunkcionális gondolkodás is erősségük. A feministákkal ez a baj: A férfiak erősségeit kihegyezik, a nőkét pedig eltusolják. Az pedig, hogy a politikában kisebbséget alkotnak, ez nem biztos, hogy az elnyomás számlájára írandó, hanem mert pl. nem akar annyi nő politikus lenni. Ennyi. A társadalmat pedig nem kell megerőszakolni kvótákkal, hogy csak azért is legyen annyi női politikus, még ha Kiszel Tünde is kerül be Orbán Viktor helyett.

A biológiai rész érdekes, amit írtál, elgondolkoztató.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.07.28. 09:14:33

@drue:

"Ez az, amit nem fogadok el. Egyszerűen a mai világban ez nem igaz."

Kumulatíve történelmileg igaz, és még ma is van benne sok igazság.

"Ma már itt, a nyugaton, pontosan az esélyegyenlőségi törekvések miatt (sőt, plusz pontot jelent a felsőoktatásban, ha cigány vagy, de miért is???)"

az egyenlőségnek az _eredményben_ is meg kell jelennie, nem csak az esélyben.

"ez az egyenlőtlenség nem létezik sem a nők és férfiak, sem a fehér és nem fehér rasszok között."

A feketék és a nők szarabb munkákat végeznek, rosszabbul vannak fizetve, és a nők házimunkája nincs elismerve pár progresszíven kívül.

"Igen, a nem heterók még hátrányosan meg vannak különböztetve, de szerencsére az ő toleranciájuk is folyamatban van. De pontosan azért baj privilégiumokkal ellensúlyozni a hátrányt, mert a privilégium akkor is megmarad, ha a hátrány már megszűnt, lásd a nők és a színesbőrűek esetét."

Hol történt ez?

"A létszámnak semmi köze a kiirtáshoz."

Kurvára van köze, mert a kevesebbet könnyebb kiirtani. Az nem életszerű (halálszerű), hogy a kisebbség irtja a többséget.

"Egy diktatúrában az uralkodó egy személy, míg a nép képviseli a többséget, mégis a nép van elnyomva."

Tévedés - a diktátornak hadserege is van, ami ugye erőtöbbség. Egyedül nem diktátor senki.

"Meggyőzés szempontjából pedig előnyük van, és a multifunkcionális gondolkodás is erősségük."

ami nem sokat ér a pofánveréssel meg a nemi erőszakkal szemben.

"A feministákkal ez a baj: A férfiak erősségeit kihegyezik, a nőkét pedig eltusolják."

1. Nyilván minden érdekképviseletnek ez a dolga.
2. Az erőszak mindent vivő érv, és az a férfiaké (hímeké), és az is marad.

"Az pedig, hogy a politikában kisebbséget alkotnak, ez nem biztos, hogy az elnyomás számlájára írandó, hanem mert pl. nem akar annyi nő politikus lenni."

Erre kéne kutatás - sokan azt mondják, hogy azért nem, mert túl "férfias" a politika.

"A társadalmat pedig nem kell megerőszakolni kvótákkal, hogy csak azért is legyen annyi női politikus, még ha Kiszel Tünde is kerül be Orbán Viktor helyett."

hát, rosszabb nem lenne :D (trollérvre troll válasz). Egyébként én nem vagyok annyira ellene a társadalom megerőszakolásának, hiszen a meg nem erőszakolás túlzottan egybeesik a "nekem jó így, maradjon így" érdekalapú érveléssel.

"A biológiai rész érdekes, amit írtál, elgondolkoztató."
köszi, bár azt hittem, ez elég triviális mindenkinek, aki nem megrögzötten valóságtagadó feminista ;)

drue 2016.07.31. 22:57:31

„Kumulatíve történelmileg igaz, és még ma is van benne sok igazság.”

Történelmileg igaz, de mint fent írtam, a feminizmus rákfenéje, hogy a történelmi hátrányt is örökérvényűnek tartja, és pontosan ez is hozzájárul az egyenlőtlenséghez, és a gyűlölködéshez. A mai férfiakat büntetni a múltbéli elnyomásért ugyanolyan igazságtalan, mintha a nőket továbbra is elnyomnánk. De nem nyomjuk el, ugyanolyan lehetőségeik vannak, mint a férfiaknak.

„az egyenlőségnek az _eredményben_ is meg kell jelennie, nem csak az esélyben.”

Ha az esélyben megjelenik, akkor annak már produkálnia kell az eredményt abban az esetben, ha a kedvezményezett oldal valóban élni akar a kedvezménnyel. Mint ahogy a tanulásban is, mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra hogy tanulhasson, hogy elegendő időt kapjon a dolgozatírásra, de senki nem érezné jogosnak, hogy egy társadalmi réteg ingyen 5-ösöket kapjon csak azért, mert ők az eredményeikben még mindig le vannak maradva, az esélyegyenlőség ellenére.
Ha nincs eredményegyenlőség, azt két dolog okozhatja:
1. Nem valósult meg igazán az esélyegyenlőség sem. Ebben az esetben több energiát kell belefektetni az esélyegyenlőség kialakításába.
2. Megvalósult az esélyegyenlőség, de valami oknál fogva még sincs eredményegyenlőség. Ekkor valószínűleg a kedvezményezett oldal nem akar élni az esélyeivel.
Csak ez a két eset állhat fenn, és mind a két eset esetén bolondság közvetlenül az eredményegyenlőségbe belepiszkálni. Az elsőnél az eredményegyenlőség (pl. kvótázás) csak álmegoldás, olyan mintha a rozsdás kerítést akarnád szép fehérre festeni, a rozsda azonban láthatatlanul még mindig ott marad. A női kvóta nem gyógyítja meg a feltételezett hímsovinizmust, nem orvosság rá. Ha a parlamenti hímtöbbségnek kimondottan a hímsovinizmus az oka, akkor magával a hímsoviniszta elvekkel kell leszámolni tudatosan az által, hogy a nőket egyenrangúként ismerjük el. A női kvóta azonban nem erről beszél.
A második esetben, vagyis amikor nincs hímsovinizmus, akkor pedig egyszerűen csak a nők nem akarnak politikusnak állni. Ez ellen nincs mit tenni. Lehet ösztönözni őket, de az nem megoldás, hogy bármilyen rossz képességű nő bekerüljön a parlamentbe, csak azért, mert nő, ez a társadalom öngyilkossága lenne. A politikusokat csak és kizárólag a képességeik alapján kell megítélni. És ha ne adj’ Isten férfiből több az, aki jó politikai képességekkel rendelkezik, akkor legyen úgy, ha pedig a nők jobbak, akkor meg legyen úgy. Nem a nemek egyenlő aránya fog jó politikai vezetést eredményezni, csakis a képességek egyedüli figyelembe vétele. A női kvóta elősegíti azt, hogy több, rossz képességű nő jusson be a parlamentbe (hiszen csak a kvóta miatt jutottak be ugyebár, a teljesítményük miatt nem kerültek volna be), ezáltal tovább fenntartva azt a sztereotípiát a hímsoviniszták fejében, hogy a nők rossz politikusok, vagyis ez továbbra sem segíti az egyenlőséget, csak gátolja.

drue 2016.07.31. 23:00:59

„A feketék és a nők szarabb munkákat végeznek, rosszabbul vannak fizetve, és a nők házimunkája nincs elismerve pár progresszíven kívül.”

Ugyanazért a munkáért ugyanazt a fizetést kapják. Az, hogy szarabb munkát végeznek, az az ő választásuk, és nem a férfi elnyomás eredménye. Abban viszont egyetértek, hogy bizony a házi munkát is el kell ismerni.

„Hol történt ez?”

Mondjuk itt Magyarországon, meg az álliberális Európában és Amerikában.

„Kurvára van köze, mert a kevesebbet könnyebb kiirtani. Az nem életszerű (halálszerű), hogy a kisebbség irtja a többséget.”

Még egyszer felhoznám a diktatúrák ellenpéldáját. De mondhatnám azt az ismert tényt is, miszerint az emberiség 20%-a birtokolja a vagyon 80%-át, és a maradék 80% a 20%-át. ;) Mi ez, ha nem a kisebbség uralkodása a többség felett?!

„Tévedés - a diktátornak hadserege is van, ami ugye erőtöbbség. Egyedül nem diktátor senki.”

Erőtöbbség, de nem létszámtöbbség. Pusztán a létszámkisebbség miatt nem lesz valamely csoport kiirtás tárgya. Az pedig, hogy valaki a kisebbsége miatt le van szavazva, az a demokrácia velejárója. Éppen az lenne a probléma, ha fordítva lenne. Ha a kisebbségnek több hatalma van, az diktatúra.

„ami nem sokat ér a pofánveréssel meg a nemi erőszakkal szemben.”

Csak éppen ott van a rengeteg lelki erőszak, amiről a feministák megint csak nem beszélnek. És miért nem? Mert lelki erőszakot többségében nők követnek el. Megint a túlmisztifikálása egy bizonyos fajta bűntettnek. Ezt nagyon jól megírta Dawkins is az Isteni téveszméjében, ő ott konkrétan a pedofíliát említette meg, miszerint a pedofília súlyosan démonizálva van más bűnökhöz képest. Nem arról van szó, hogy ezek ne lennének bűnök, hanem arról van szó, hogy aránytalanul nagyságrendekkel jobban elítéli ezeket a mai társadalom, mint más, szóra érdemesnek sem tartott bűnöket.

„1. Nyilván minden érdekképviseletnek ez a dolga.
2. Az erőszak mindent vivő érv, és az a férfiaké (hímeké), és az is marad.”

Az első pontod hatástalanítja a másodikat. Ha egyszer igazságpárti vagyok, akkor nem fogok csak bizonyos oldal melletti érveket meghallgatni. Ez ilyen egyszerű. Ezért sem leszek soha feminista. Te pedig most explicite leírtad, hogy az elfogult oldalt képviseled. Ennyit erről. A második érved pedig nyilvánvalóan nem számít számodra sem semmit, ha az elsőt legitimnek tartod. De most mégis takarjuk le az elsőt, mintha ott sem lenne, és nézzük csak a másodikat. Ekkor sincs igazad, lásd fentebb a lelki erőszakról írtakat.

„Erre kéne kutatás - sokan azt mondják, hogy azért nem, mert túl "férfias" a politika.”

Mert arra nem kéne kutatás, hogy a férfi elnyomás miatt van kevés női politikus? Sajnos szereted mindig azt a játékot játszani, hogy a bizonyítás terhét átdobod a másikra, ha van okod rá, ha nincs. Azonban lásd be, már csak az ÁRTATLANSÁG jogán is első sorban a férfielnyomás elméletedet kellene bizonyítanod, ugyanis ez egy vád a férfiak ellen, és mint tudjuk, a vád csak akkor legitim, ha van alapja. És nem, az nem alap, ha csak egy eredményt látsz, miszerint sokkal több a férfi politikus, mint a női.

„hát, rosszabb nem lenne :D (trollérvre troll válasz).”

Migránspolitikában hálát adok a nem létező égnek, hogy Orbán Viktor van az élen, és nem más. Ezekben az időkben minden más politikai oldal befuccsolna.

„Egyébként én nem vagyok annyira ellene a társadalom megerőszakolásának, hiszen a meg nem erőszakolás túlzottan egybeesik a "nekem jó így, maradjon így" érdekalapú érveléssel.”

Nem, csak a feministák így akarják láttatni. Visszatérve az iskolában szerzett osztályzatok példájára: Ha valaki sorozatosan rossz jegyeket kap, nem az a megoldás, hogy kvóta-okokból beírunk neki pár 5-öst is (párhuzam „a rozsda lekenése fehér festékkel” hasonlattal), mondván, hogy ha ezt nem tesszük meg, akkor a „nekem jó így” elvet képviseljük. Nem. Hanem egész egyszerűen nem így akarunk fellépni a „nekem jó így” elv ellen, hanem valóságos, racionális alapon, azaz ösztönözni a diákot, hogy jobban tanuljon. A rozsdától kell megszabadítani a társadalmat, s nem csak lekenni fehér mázzal. A nőket is ösztönözni kell, hogy álljanak politikusnak, szükség van rájuk, és ez egy dicsőséges feladat. A kvótázás viszont nem ez az út.

„köszi, bár azt hittem, ez elég triviális mindenkinek, aki nem megrögzötten valóságtagadó feminista ;)”

Na ez elég gonosz volt. Nem vagyok megrögzött, egyszerűen csak hiányosak a biológiai ismereteim. Másrészt pedig nem gondolom, hogy a feministák ellenkeznének veled ebben az elvben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.08.02. 21:03:15

" A mai férfiakat büntetni a múltbéli elnyomásért ugyanolyan igazságtalan"

igazságtalanságot csak ellen-igazságtalanság kompenzál ;)

"2. Megvalósult az esélyegyenlőség, de valami oknál fogva még sincs eredményegyenlőség. Ekkor valószínűleg a kedvezményezett oldal nem akar élni az esélyeivel."

3. (és tulajdonképpen ez a feminizmus állítása): a meglevő kulturális minták megakadályozzák a férfi döntéshozókat a nők megfelelő értékelésében. Ha van egy ugyanolyan, vagy picit jobb női jelölt egy pozícióra, megszokásból és előítéletből akkor is a férfit választják. Nép dettó, ami a politikust illeti.

" Ha a parlamenti hímtöbbségnek kimondottan a hímsovinizmus az oka, akkor magával a hímsoviniszta elvekkel kell leszámolni tudatosan az által, hogy a nőket egyenrangúként ismerjük el."

Az nem elég - ki is kell valamennyire kényszeríteni, hogy megszokottá váljon, és átkalibrálódjanak az agyak. Nem eléggé racionális vagy mi senki ehhez - a megszokás erős tud lenni.

"A női kvóta elősegíti azt, hogy több, rossz képességű nő jusson be a parlamentbe"

Ezt nem hiszem - simán van annyi jó képességű nő, hogy csak nőből is ki lehessen állítani a kormányt, mert az csak néhány száz ember még nagy országban is. Ez persze nem cél, de a "nincs elég" biztos nem igaz.

"Az, hogy szarabb munkát végeznek, az az ő választásuk, és nem a férfi elnyomás eredménye."

Hátizé. Ez egy erősen irracionális mondat volt. A faszom se végez szar munkát, ha van jó is. Tehát nyilván nincs.

"Erőtöbbség, de nem létszámtöbbség."

Nyilván az számít.

"Pusztán a létszámkisebbség miatt nem lesz valamely csoport kiirtás tárgya."

Nem feltétlenül, de lehet. (Erőkisebbség miatt is.) Erőtöbbséget meg nem lehet.

"Mert lelki erőszakot többségében nők követnek el."

Ez igaz, mert nekik nincs más, mert gyengébbek.

"Az első pontod hatástalanítja a másodikat."

he?

"Ha egyszer igazságpárti vagyok, akkor nem fogok csak bizonyos oldal melletti érveket meghallgatni. Ez ilyen egyszerű."

Nem az volt a mondás, hogy csak az egyiket hallgasd meg, hanem hogy ne lepődj meg, hogy egy explicit érdekképviselet csak az egyiket mondja el.

"Ezért sem leszek soha feminista. Te pedig most explicite leírtad, hogy az elfogult oldalt képviseled."

Nem. Csak amikor a logika mellettük áll, az elismerem. De nem vagyok úgy feminista, ahogy egyesek a csoportban.

"Ennyit erről. A második érved pedig nyilvánvalóan nem számít számodra sem semmit, ha az elsőt legitimnek tartod."

Téves következtetés, vagy legalábbis nagyon nem látom, hogy ez miért lenne így.

"De most mégis takarjuk le az elsőt, mintha ott sem lenne, és nézzük csak a másodikat. Ekkor sincs igazad, lásd fentebb a lelki erőszakról írtakat."

Az nem elég, mondtam, a lelki erőszak csak egy gyenge kompenzálás a fizikaira.

"Mert arra nem kéne kutatás, hogy a férfi elnyomás miatt van kevés női politikus?"

De, kéne, de arra hoztak is érvet, hihetőt. A magyar politikából pl. annyi van, hogy kifejezetten az a munka, ha _nem_ akarsz ilyet találni tömegesen.

"és mint tudjuk, a vád csak akkor legitim, ha van alapja."

Van. Tele van durva példával a magyar politika, és más országoké is, főleg keletre és délre.

"Nem, csak a feministák így akarják láttatni."

De, más, nem-feminista területeken is ez van.

"A nőket is ösztönözni kell, hogy álljanak politikusnak, szükség van rájuk, és ez egy dicsőséges feladat. A kvótázás viszont nem ez az út."

A nők agyát is át kell kalibrálni. Én voltam és vagyok olyan pártban tag, ahol van kvóta. Szükség van rá, nem csak a férfiak ellen, de a nők javára is. Mondom, az ő agyuk is internalizálta azt, hogy nem alkalmasak, mert ők csak nők.

"egyszerűen csak hiányosak a biológiai ismereteim."

Eléggé alapszintre mentem le, annyira, hogy...

"Másrészt pedig nem gondolom, hogy a feministák ellenkeznének veled ebben az elvben."

...a feminista ismerőseimet az agybaj kerülgeti ettől az érvtől, különösen egyiküket, akit te is ismersz.

drue 2016.08.03. 20:46:14

„igazságtalanságot csak ellen-igazságtalanság kompenzál ;)”

Abban az esetben még elgondolkoztató lenne ezen állításod, ha az igazságtalanságot az a csoport követte volna el, akikkel szemben alkalmazzuk az ellen-igazságtalanságot. Lásd a börtönök esetét: Ha valaki igazságtalanságot (pl. gyilkosságot) követ el, akkor kisebb mértékben ugyan, de ellenigazságtalanságot követünk el rajta, hiszen börtönbe zárjuk. Ez eddig tiszta sor. De te két, időben eltérő társadalmi réteget azonosítasz egymással, és a múltbeli férfiak bűnéért büntetnéd a jelenlegi férfiakat. Ez nem megoldás, ugyanis senki nem felelős a nemének/fajának/bármilyen egyéb csoportjának múltbeli tettéért. Mindenkit csak a saját tettéért lehet felelőssé tenni. A gondolkodásodban pontosan ugyanazt az abszurditást látom, amely a keresztény tanokban is jelen van, miszerint a nő azért alárendeltje a férfinak, mert aki először evett a fáról, az nő volt, és ő vitte bűnbe a férfit is, ezért bűnhődik alárendeltséggel minden női utód. Ugye milyen bullshit? Na pontosan ugyanennyire bullshit az is, hogy más férfiak tettéért ártatlanokat is büntetnél. Még egyszer mondom: Mindenki KIZÁRÓLAG a saját tettéért felelős jogi értelemben. (Természettudományos értelemben még ezt is cáfoltam egy korábbi posztomban: azenateizmusom.blog.hu/2016/04/18/szabad_akarat_felelosseg_buszkeseg )

„3. (és tulajdonképpen ez a feminizmus állítása): a meglevő kulturális minták megakadályozzák a férfi döntéshozókat a nők megfelelő értékelésében. Ha van egy ugyanolyan, vagy picit jobb női jelölt egy pozícióra, megszokásból és előítéletből akkor is a férfit választják. Nép dettó, ami a politikust illeti.”

Az állításod erősen elgondolkoztatott, azonban úgy gondolom, hogy ha az esélyegyenlőség megvalósult, akkor 1-2 generáción belül ezt az eredmények is követik. A társadalmi sztereotípiák nem véletlenül alakulnak ki. Az ősi társadalmakban szükség volt a fizikai erőre olyannyira, hogy nyilván azé volt a hatalom, aki fizikailag az erősebb volt. Később ez már egyre kevésbé volt szempont, azonban jogilag még hosszú évszázadokig nem biztosítottak egyenlő jogokat a nőknek, ezáltal maga a sztereotípia is fenn tudott maradni. Most, hogy a 20-21. századokban megvalósították az abszolút esélyegyenlőséget, az eredmény is ezzel együtt fog járni, a soviniszta ideák pedig – mivel már nincs jogi alapjuk – ki fognak halni. A hímsovinizmust 1-1 emberből aligha tudod kiirtani, ezt maga a kvótázás sem segíti elő. Egyszerűen ki kell halnia annak a generációnak, amelyik a nőket még alacsonyabbnak tekinti. És valljuk be, ma egy átlag férfi Magyarországon jóval tisztelettudóbb a nőkkel, mint 200 évvel ezelőtt, ehhez pedig semmiféle kvótára nem volt szükség, csak arra, hogy egyenlő jogokat biztosítson az állam a nők számára. És ha figyelembe vesszük egyrészt ugye a kvótázásnak az ilyen irányú hatástalanságát, valamint annak a kockázatát, hogy a kvótázás elősegíti a rosszabb teljesítményű nők vezetői pozícióba jutását, akkor a kvóta semmiképp sem a megfelelő módszer.

drue 2016.08.03. 20:47:06

„Az nem elég - ki is kell valamennyire kényszeríteni, hogy megszokottá váljon, és átkalibrálódjanak az agyak. Nem eléggé racionális vagy mi senki ehhez - a megszokás erős tud lenni.”

Hogy a férfiak és nők képessége a politikában (vagy bármi másban) milyen, az nem jogi, hanem tapasztalati, természettudományos kérdés. Egy banális és sarkított példát felhozva (és idézve a Brian életéből) biztosíthatod a férfiaknak a szülési jogot, akkor is képtelenek rá, és mit sem érsz a kvótákkal, hogy na de biztosítani kell, hogy ennyi és ennyi férfi biztosan szüljön. Ismétlem, ez egy sarkított példa, de ha ugyanezt leképezzük a politikai vezetés képességeire, akkor megértheted, miről beszélek. Hogy melyik nemnek milyenek a vezetői képességei, szintén megfigyelés alapú kérdés, és nem jogi kérdés. Nem döntheted el azt jogi alapon, hogy a nők is ugyanolyan jók lennének a politikában, mint a férfiak, főleg mert tapasztalat híján nem is jelenthetsz ki ilyen állítást. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy a nők sokkal jobban teljesítenének ezen a területen. (Ha így van, az nagyban igazolná az elméletedet, hogy a hímsovinizmus uralkodik.) Meg kell érteni, hogy alapból másképp működik a nők és férfiak agya is, ez pedig evolúciós okokra vezethető vissza. A nők jobban képesek a multifunkcionalitásra, sok mindenre tudnak egyszerre figyelni, és ez vélhetőleg az őskori társadalmakból vezethető vissza, ahol is egyszerre kellett gyűjtögetni, a gyermekekre vigyázni, főzni. Mindeközben a férfiak agya inkább tud összpontosítani egyetlen dologra, de arra az egyre jobban tudnak, mint a nők. Ez pedig a vadászó előéletre vezethető vissza. Nincs ebben semmi diszkrimináció, hímsovinizmus, mert ismétlem, ez nem jogi kérdés. Hogy a politikában melyik típusú agy válik be jobban, erre én nem tudok válaszolni, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek bizony szerepe van a vezetői képességekben. Az is nyilvánvaló tény, hogy vállalkozást is inkább a férfiak indítanak, amelynek ugye egyrészt nagyobb lehet a nyeresége is, de nagyobb lehet a vesztesége is. A feministák szeretnek arról beszélni, hogy a férfiak jobban keresnek, mint a nők, amely csak részigazság, merthogy a hajléktalanoknál is több a férfi, mint a nő, és ezt bizony nagyon szépen elhallgatják. Nincs valóságalapja annak, hogy a nők a nem megbecsülés miatt keresnek kevesebbet, hanem arról van szó, hogy kevesebben vállalkozók közülük, így anyagi szempontból pontosan a társadalmi középréteget alkotják. Az pedig, hogy miért vállal kevesebb nő vállalkozást, az a férfi agy és női agy közti különbségekben keresendő. Épp nem rég olvastam, hogy stresszhelyzetben a férfiak jóval többet vállalnak, míg a nők azt vállalják, amit biztosan meg tudnak csinálni. Igazából egyik sem „jó” vagy „rossz” gondolkodás, egyszerűen ilyenek vagyunk. A feminista agymosás azért káros, mert konkrétan a százezres nagyságrendű évek alatt kialakult gondolkodásbeli különbséget akarja egycsapásra eltörölni, konkrétan az agyunk biológiáját akarja megváltoztatni. Egy Dr. House rész is foglalkozott ezzel, amelyben a doki éppen úgy fogalmazott, hogy nem lehet a halakra lábakat beszélni. Szóval egész egyszerűen a feministák nem néznek szembe az evolúció tényével, és ugyanolyan tudományellenesek, mint a vallásos réteg.

„Ezt nem hiszem - simán van annyi jó képességű nő, hogy csak nőből is ki lehessen állítani a kormányt, mert az csak néhány száz ember még nagy országban is. Ez persze nem cél, de a "nincs elég" biztos nem igaz.”

Elég rossz ötlet szerintem vaktában találgatni. Tegyük hozzá, hogy nagyon nehéz a politikai pálya, nagyon nehéz jó politikusnak lenni. Én pl. egyik pártot sem tudom jó szívvel támogatni, ennek pedig nyilvánvalóan az az oka, hogy nincsen igazán egyértelműen jó politikus. Márpedig politikust felelősen kell választani, és nem lehet olyan bagatell dolgoktól függővé tenni, hogy az illető most szőke vagy barna, vagy hetero vagy homo, vagy éppen nő vagy férfi-e az illető.

drue 2016.08.03. 20:48:38

„"Az, hogy szarabb munkát végeznek, az az ő választásuk, és nem a férfi elnyomás eredménye."

Hátizé. Ez egy erősen irracionális mondat volt. A faszom se végez szar munkát, ha van jó is. Tehát nyilván nincs.”

Magyarországon szinte mindenki szar munkát végez, nincs az a megkülönböztetés, hogy a nők szarABBakat végeznek, mint a férfiak, de főleg nem a nők hátrányára. Hány női kukást, kéményseprőt, kőművest, betonozót láttál már? Az igazi különbség, mint mondtam, a vállalkozások és az alkalmazotti munkák között van, de annak pedig nyilvánvalóan semmi köze nincs a hímsovinizmushoz, hanem sokkal inkább a férfi és női agy közti különbséghez.

„"Erőtöbbség, de nem létszámtöbbség."

Nyilván az számít.”

Ne is haragudj, de te az "A létszámnak semmi köze a kiirtáshoz." állításomra így érveltél:

„Kurvára van köze, mert a kevesebbet könnyebb kiirtani. Az nem életszerű (halálszerű), hogy a kisebbség irtja a többséget.”

Ne játsszunk olyat, hogy az egyik esetben a szó szerinti létszámról beszélünk, aztán pedig önkényesen szépen átértelmezzük ezt a fogalmat erőtöbbségre.

„"Pusztán a létszámkisebbség miatt nem lesz valamely csoport kiirtás tárgya."

Nem feltétlenül, de lehet. (Erőkisebbség miatt is.) Erőtöbbséget meg nem lehet.”

De nem a létszámkisebbség MIATT lesz valamely csoport kiirtás tárgya. Éppen ezért a létszámkisebbség nem hátrány. És éppen ezért a cigányokat ill. más etnikumokat kivételesen kezelni pusztán azért, mert az ő népcsoportjuk kisebb létszámban van jelen az országban, a legnagyobb ostobaság, ugyanis semmiféle hátrányban nem szenvednek emiatt. Ennyi erővel a férfiakat is kompenzálni kellene a nőkkel szemben, mert valamivel kevesebben vannak. És nem, az nem járja, hogy az egyik esetben az erőtöbbséget veszed figyelembe, a másiknál pedig a létszámot. A fehér semmivel sem képvisel erőtöbbséget a cigánnyal szemben.

drue 2016.08.03. 20:49:26

„"Mert lelki erőszakot többségében nők követnek el."

Ez igaz, mert nekik nincs más, mert gyengébbek.”

1. Milyen alapon állítod be úgy a lelki erőszakot, mint a fizikai erőszakra történő válaszreakciót? Legalább ekkora eséllyel történik fizikai attrakció a lelkire válaszként, ez az életszerűbb.
2. A lelki erőszak semmivel sem enyhébb a fizikainál. Valójában a „lelki” és „fizikai” megkülönböztetés csalfa dolog, ugyanis a láthatatlan és a látható között húz egy szubjektív választóvonalat. De pusztán azért, mert valami láthatatlan, nem bír kisebb befolyással. Az ember hajlamos csak az érzékszervei által felfogott dolgokat komolyan venni (Neil deGrasse Tyson ezt nagyon jól bemutatta Kozmosz c. sorozatában, miszerint ha a káros gázokat a szemünkkel is látnánk, akkor vélhetőleg több figyelmet szentelnénk a környezettudatos életmódnak), azonban racionális ateistaként tisztában kell lennünk azzal, hogy mivel a valóságban nem létezik külön lelki dimenzió, hanem minden jelenség fizikai, ezért érthetetlen, ha valaki a lelki károkat nem tekinti ugyanolyan valóságosnak, mint a fizikaiakat, ateista létére. Ezzel szintén foglalkoztam egy blogposztomban: azenateizmusom.blog.hu/2014/11/17/ovakodj_a_brendelizmustol
Ha csak belegondolunk mennyivel több férfi kocsmázik depressziós okokból, mint nő, és számos esetben éppen a nő az oka, akkor talán kicsit más színben látjuk ezt az egész „férfihatalom” dolgot. A probléma ugyanis pont ez. A nemi erőszak kézzel fogható, a fizikai bántalmazás kézzel fogható, ezeket egyből lehet büntetni, megítélni. De a lelki erőszakot sokkal nehezebb bizonyítani, és éppen ezért a társadalmi megítélés is más vele szemben. Pontosan ugyanaz a dolog érvényesül itt, mint amit te a nőkkel szembeni előítéletnél fogalmaztál meg a politikai pályafutás tekintetében. Itt is át kellene programozni az agyakat, és igenis súlyos társadalmi betegségnek kellene tekinteni azt, hogy egyre több a depressziós férfi a házsártos asszony miatt, és természetesen ő nem mer visszavágni neki, mert a társadalmi megítélés szerint ő az elnyomó, mert ő a férfi, és neki kötelessége elviselnie ezeket a megaláztatásokat, le kell nyelnie, sőt szemet kell hunynia előtte, mintha ott sem lenne. Na ez a probléma. Én sokkal inkább ebben látok társadalmi betegséget, mintsem a nők diszkriminatív megítélésében a vezetői képességeiket tekintve. Az, hogy a férfinak ma már szinte definíciószerűen nem lehet igaza egy családi vita során, és válás esetén többségében őneki kell elhagynia a házat és a gyerekeit, egy cseppet sem arról beszél, hogy a férfiak elnyomnák a nőket. Egészen addig, amíg csak egyoldalúan tekintünk ezekre a problémákra, és csak az egyik nem oldaláról közelítjük meg, soha nem lesz megoldás. A férfi erőszak ellen fel kell lépni, de egyáltalán nem biztos, hogy az az OKA a férfiaknak a nők ellen elkövetett erőszaknak, mint amit a feministák gondolnak. Meg kell vizsgálni a kiváltó okokat, és hogy ki volt a kezdeményező fél, és egészen addig, míg nem vesszük kellően komolyan az úgynevezett lelki tényezőket is, addig soha nem fog megvalósulni a valódi egyenlőség, mert amelyik fél igazságtalanságot érez, az önkéntelenül is kompenzálni fog, még ha a társadalom nem is ismeri el azt az igazságtalanságot.

drue 2016.08.03. 20:50:41

„"Az első pontod hatástalanítja a másodikat."

he?”

Ha a feminizmus mint érdekvédelmi szervezet csak a nők jogait veszi figyelembe, akkor onnantól kezdve nem számít, hogy erőszakosabbak-e a férfiak a nőknél. A férfiaknak a nőkkel szemben elkövetett erőszaka csakis abban az esetben és abból a szempontból lehet igazságtalanság, ha a két nem jogait egyaránt tekintetbe vesszük. Ha viszont csak a nők jogait segítjük, akkor tök mindegy, hogy létezik-e férfierőszak, mert ígyis-úgyis azon leszünk, hogy a nők mindent megkapjanak, amit a férfiak is.

„Nem az volt a mondás, hogy csak az egyiket hallgasd meg, hanem hogy ne lepődj meg, hogy egy explicit érdekképviselet csak az egyiket mondja el.”

Nem meglepődés, inkább jogalap az ellenségesség-érzetemre. Ha ugyanis egy szervezet egyoldalú, és ha egy személy ennek a szervezetnek a tagjának nyilvánítja magát, akkor definitíve egyoldalú maga az illető is. Én pedig nem vagyok hajlandó semmiféle egyoldalúságra, még ha egy teljes társadalom is tekint rám emiatt ferde szemmel.

„Nem. Csak amikor a logika mellettük áll, az elismerem. De nem vagyok úgy feminista, ahogy egyesek a csoportban.”

Vannak szintbeli különbségek, ez tény. Azonban a feministák között már nem látok elvbéli különbségeket, csak amolyan szubjektív dolgokat, miszerint ez még belefér, az meg már nem. Ezzel szemben én és a hozzám hasonlók (még jó hogy nincs rólunk izmus elnevezve, vagy talán antifeministák?) elviekben másképp állunk az egész kérdéskörhöz.

„Az nem elég, mondtam, a lelki erőszak csak egy gyenge kompenzálás a fizikaira.”

Ez az, ami tévedés, két okból is, lásd fent.

„De, kéne, de arra hoztak is érvet, hihetőt. A magyar politikából pl. annyi van, hogy kifejezetten az a munka, ha _nem_ akarsz ilyet találni tömegesen.”

Ez utóbbi mondatodat nem értem, kérlek fejtsd ki másképp.

„"Másrészt pedig nem gondolom, hogy a feministák ellenkeznének veled ebben az elvben."

...a feminista ismerőseimet az agybaj kerülgeti ettől az érvtől, különösen egyiküket, akit te is ismersz.”

Itt megint nem értem, mire gondolsz. Itt nem érveltem, egyszerűen tettem egy állítást arról, hogy a feministák tudtommal nem tagadják azt az állításodat, hogy a férfiak és nők ellenérdekeltek biológiailag. Vagyis ők is ezt mondják. Miféle érvtől kapnak agybajt?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.08.04. 09:04:01

Csak hogy lásd, hogy nem vagyok "olyan" feminista, azzal kezdem, hogy szerintem az objektív biológiai agyi különbségekre hivatkozni jó érv a részedről, mint ahogy súlyemelésben is külön női verseny van, meg más sportban is. Mert ez objektív fizikai és nem afféle személyeskedő dolog. Ezzel együtt ugye az is igaz, hogy a legerősebb 1000 nő erősebb az átlag férfinél, sőt a 9. decilis férfijánál is. Nyilván politikailag is így van, azaz hacsak fel nem tesszük, hogy pl. a jelenlegi kormány a top1000 férfi közül van válogatva (amit nagyon nem szeretnék feltételezni), akkor simán gondolhatjuk, hogy lecserélni a teljes állományt a top1000 nő halmaz tagjaira _előrelépés_ lenne.
(Ezt már nem feminizmusból mondom, csak matematikailag - ez csak annyiban támogatja a feminizmust, hogy megmutatja, hogy nem matematikai lehetetlenség.)

A válásról stb.: igen, a társadalom a nőket, azaz pontosabban a nőstényeket védi. Egy társadalom, amelynek célja a fennmaradás, a nőstényeit SOKKAL többre kell, hogy tartsa, mint a hímjeit, akár nyílt igazságtalanság árán is. Az alappélda a hadsereg, amiben nem azért nincsenek nők, mert nem bírják el a puskát, hanem mert a háborúban meg lehet halni, és ha nőstény hal meg, az baj. A következő generáció létszáma ugyanis kb. 200:1 arányban a nőstényeken múlik. (Ha 90 vagy akár 95% hím meghal, az _semmilyen_ korlátozást nem jelent, mert simán tudja 5% hím is teherben tartani az összes nőstényt.)
És ettől az érvtől kapnak agybajt egyes feministák, mert az ennyire biologista érvelés zavarja az Emberi Méltóságra alapozott eszmerendszerüket.

drue 2016.08.05. 13:59:23

Igen, közben leesett, hogy nem az én állításomra, hanem a Te érvedre gondoltál, amikor azt írtad, hogy agybajt kap tőle néhány feminista.
Egyébként nagyon érdekes, amit írtál erről, ilyen színben még nem láttam a dolgokat, szóval mindenképp elgondolkoztató. :) Viszont ezzel pontosan a "nők elnyomottsága" kérdőjeleződik meg, ugyanis ha egy ilyen területen egyértelműen többre értékelik a nőket, mint a férfiakat, és ez ki is van mondva általad, akkor továbbra sem értem, milyen alapon lehet szummázva olyan kijelentéseket tenni, hogy a nők el vannak nyomva a mai nyugati társadalmakban is.

Alap dolgokban szerintem mindenképp egyetértünk:

1. Ne azért legyen megválasztva valaki vezetőnek/politikusnak, mert férfi, ergo el kell törölni az effajta előítéleteket. Ennek módjában (kvótázás) nem értünk egyet.

2. A biológia erősen meghatározza a szerepeket. Én emellett azt is mondom, hogy ha valaki a biológiánk ellen akar törvényeket hozni, az ugyanúgy megerőszakolja a társadalmat, mint anno az egyházuralom tette az által, hogy szexelni csak és kizárólag házasságban lehetett. A biológiánk elleni törvénykezés pedig frusztráltságot és depressziót okoz, akár az egyház, akár a feministák hoznak olyan törvényeket. Mikre gondolok itt a feministák oldaláról? Te is olvastad azt a vitát, ahol kiakadtak rám, mert én kölcsönös tiszteletet szeretnék egy kapcsolatban, vagy mert fizikából és matekból én akarok jobb lenni, sőt még azon is, hogy magasabb akarok lenni a barátnőmnél. Az ezeken való kiakadás az, ami borzasztó tud lenni, ráadásul nagyon kettős mércét sugall. Egyik oldalról ugye pont a liberális réteg hangsúlyozza, hogy el kell fogadni a másságot: a melegeket, transzszexuálisokat. Ugyanakkor pedig kb. ugyanaz a réteg (hiszen a feminizmus is inkább a liberális oldalra jellemző) meg akarja szabni nekem, hogy milyen típusú nőkre álljon fel a farkam. Számomra ez a kétszínűség, ami sokkol, és ezt még jobban utálom annál is, mintha nyíltan nőuralom lenne a társadalomban. (Vannak is ilyen társadalmak, és szívesen el is látogatnék ilyen helyekre, leginkább azért, mert szexuálisan vonz a nőuralom, és ez ellent mondani látszik az antifeminizmusommal, de csak látszik. :) ) Ha nősovinizmusból leginkább női vezetőket választanának, illetve nyíltan matriarchális társadalomban élnénk, az kevésbé zavarna, mint az, amit a feministák művelnek, ugyanis a nyílt matriarchátus legalább őszinte lenne. A feminizmus pedig az egyenlőség álruhájában akar a férfijogaimtól megfosztani, ezáltal frusztráltságot, impotenciát okozva. (Vicces, hogy pont a feministák egy ága ellenzi a pornót éppen az impotencia okozására hivatkozva.) Másik oldalról pedig éppen a nőkben is van egy olyan elvárás -- szintén a biológiájuknál fogva --, hogy a férfire fel tudjanak nézni, jó vezetőnek tartsák. Olvass el bármiféle társkeresési tanácsadást, írja azt akár férfi, akár nő, mindenhol azt írják, hogy a nők elvárják, hogy a férfi kezdeményezzen, és valamilyen szinten irányítson. Nyilvánvalóan nem elnyomó módon, de meg is kell tudnunk különböztetni a VEZETÉST az elnyomástól, leuralástól, főnökösködéstől. Természetes, szintén az evolúcióból eredő vágya a nőknek is, hogy a férfi határozott, és jó vezető legyen, és ez az az érv, amivel feminista oldalról tényleg semmit nem lehet kezdeni. Én továbbra is az esélyegyenlőség híve vagyok, de erőszakkal kieszközölni társadalmi szinten, hogy a nő is irányíthasson, az eredményegyenlőség jegyében, ostobaságnak tartom. Pont ez a példa mutatja, hogy ez nem csak a férfiaknak, hanem a nőknek is rossz. Az esélyegyenlőség LEHETŐVÉ TESZI, hogy ha egy pár úgy látja jónak, a nő legyen a vezető alkat, és hogy emiatt ne ítéljék el se a nőt, se a férfit, az eredményegyenlőség azonban megerőszakolja az egyébként a legtöbb emberben biológiai ösztönszerűen meglevő vágyat, nem csak a férfiakban, hanem a nőkben is, mindezt egy idea kedvéért, mert pár, kimondottan domináns személyiségű hölgy azt gondolja, hogy az ő elvárásai és életérzései egyaránt igazak minden nőre. Hát nem.

"Ezt már nem feminizmusból mondom, csak matematikailag - ez csak annyiban támogatja a feminizmust, hogy megmutatja, hogy nem matematikai lehetetlenség."

Abszolút érthető számomra ez az érved, és szükségtelen magyarázkodnod, mert ebben nem látok feminizmust, és szerintem van annyi vitakultúrám, hogy megértsem, mit szerettél volna mondani ezzel a csupa női politikus példával. :)

drue 2016.08.05. 21:29:48

Még egy gondolat a kvótázással kapcsolatban. Azt mondod, ha kiválasztanánk azt a pár száz nőt az országban, aki a nők közül a legalkalmasabb politikusként, az jobban teljesítene, mint a jelenlegi kormány. Tegyük fel, hogy ebben igazad van (és egyébként erre én is azt mondom, hogy nem kicsi az esélye, bár nem is rendelkezünk hozzá elegendő adattal, hogy ilyet kijelentsünk). Mi a helyzet ekkor? A kvótázással elősegíted azt, hogy az a pár száz legjobb nő kerüljön be? Mivel a kormány jelenlegi tagjainál sem volt efféle válogatás, főleg mert objektív mérce nem lévén nehéz is lenne egy ilyen rangsort felállítani, nyilvánvalóan a női kvóta sem segítené elő azt, hogy a LEGJOBB nők kerüljenek be a parlamentbe. És ha teszem azt, igaz ugyan az állításod, miszerint kiválasztható pár száz nő, akik jobban teljesítenének mint a jelenlegi kormány, ha mindeközben azt is felteszem, hogy statisztikailag a férfiak mégiscsak sokkal alkalmasabb politikusnak az agyuk működése folytán, nagy hiba lenne a kvótát alkalmazni, ugyanis a kvóta nem biztosítja a legalkalmasabb pár száz nő bejutását, hanem csak annyit biztosít, hogy nő jusson be. Ha pedig csak ennyit biztosít, és mindeközben statisztikailag a nők valóban kevésbé alkalmasak politikusnak, akkor a kvótázás egy rossz összetételű kormányt kovácsol össze, és ez statisztikai törvényszerűség. Mi a megoldás? Addig semmiféleképpen nem szabad kvótához nyúlni, amíg nincs információnk arról, hogy statisztikailag a nők vagy a férfiak alkalmasabbak-e a politikai pályafutásra. És nem is valószínű, hogy erről valaha lesz adatunk. Szóval a megoldás az, hogy kizárólag a teljesítményt szabad figyelni, és önmagában az nem baj, ha az egyik nem túlnyomó többségbe kerül a parlamentben. A baj az, ha ez amiatt történik meg, mert a másik nemmel előítéletesek. Az előítéletet kell megszüntetni, viszont nem kockáztathatjuk a nemzet felelős irányítását azzal, hogy nemi identitástól tesszük függővé, kiből mennyien vannak a parlamentben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2016.08.07. 21:41:17

"a nők el vannak nyomva a mai nyugati társadalmakban is."

igen, bosszú, amiért náluk van a pina :D
Pontosabban mivel ennyire egyenlőtlen a hozzájárulásuk a következő generációhoz, azaz mivel kb. csak a nőstény az érték, ezért, mint értékes dolgokat, felügyelet alatt érdemes tartani őket. Mint ahogy az aranyrudat is a széfbe zárod, _függetlenül attól:, hogy az aranyrúd akarja-e ezt.
Igen, a nő több aggyal rendelkezik, mint egy aranyrúd, de ez csak a dolog tragikusságát tudja fokozni - jobban fog szenvedni, mint az arany. De mivel a nőstényben a méhe és nem az agya az elsődleges érték (egy hülye, de megdugható nőstény többet ér, mint egy okos, de önként meddő), ezért ez ennyi, ezen nem lehet segíteni, mindig is háború lesz hím és nőstény között, amíg át nem állunk robotra.
www.nytimes.com/2006/03/14/health/silent-struggle-a-new-theory-of-pregnancy.html?_r=0

Huffnágel Pista · http://www.huffnagelpista.com 2016.12.13. 01:49:09

@peetmaster: @drue: Pista bácsi levelesládája - HALP! beleszerettem egy MGTOW srácba. Mit tegyek? #Bringás kontent #feminizmus #férfiholokauszt #huffnagelarmy

www.huffnagelpista.com/halp-beleszerettem-egy-mgtow-sracba.html
süti beállítások módosítása