Kaptam egy olyan kérést, hogy foglaljam össze, milyen tervszerűtlenségeket tudok felsorolni, amelyek arra hajaznak, hogy nem létezhet Isten, de legalábbis olyan nem, amelyet a vallások, mint pl. a kereszténység hirdet. Ezt természetesen csak a teljesség igénye nélkül lehet megtenni, ráadásul jómagam is túl kevéssé vagyok tájékozott ahhoz, hogy sok konkrétumot tudnék mondani, de íme azért néhány. Ez egyben reflektálás arra a sokat idézett bibliai igére, amely szerint Isten az alkotásai révén megismerhető.

1. El tudom képzelni a 15-16. század keresztényeit, miért váltott ki akkora ellenállást a geocentrikus világkép kritikája majd megdöntése. Egy olyan világban, amelyről a Biblia ír, az ember a főszereplő. Természetesnek tűnik tehát, hogy már csak emiatt is ragaszkodnunk kell a geocentrikus világképhez, hiszen a világ mi értünk alkottatott, nyilván mi vagyunk középen, és minden körülöttünk forog. Ha ezt valaki megkérdőjelezi, akkor egyúttal az ember szerepét, s ezáltal a megváltást is vitatja, amely pedig elfogadhatatlan az egyetlen igaz hit szempontjából. Felveti annak lehetőségét is, hogy sok más, a miénkhez hasonló bolygó létezik, intelligens élettel, ez pedig óriási teológiai vitákat szül, hiszen olyan kérdések vetődnek fel, minthogy Jézus az ottani lényekért is meghalt-e, vagy minden ilyen világban más-más megváltó van-e, stb. Mára már természetesen elfogadottá vált a keresztények körében is az, amelyet a tudomány képvisel a galaxisokról, exobolygókról, illetve az univerzum méreteiről. Az univerzumunk olyan nagy, hogy egy ponton túl már nemhogy a bolygónkat, hanem még a galaxisunkat sem találnánk meg, mert elveszne a többi között. Mindez azt az értéktelenség érzést adja, amely szöges ellentétben áll a Biblia által szemléltetett világképpel, mégis valahogy a mai keresztények ehhez már tudtak idomulni, és nem vet fel bennük mély dilemmákat, amely számomra érthetetlen. Habár a földönkívüli élet lehetőségét ma is sok keresztény kizárja teológiai okokból, abban is biztos vagyok, hogy ha valaha is találunk idegen létformákat, azt be tudná építeni az egyház a saját világnézetébe, mint ahogy tette ezt manapság a csillagászat állításainak és az evolúció elfogadásával is. De visszatérve, nem csak az univerzum méretéről van szó, hanem arról a számos kietlen bolygóról, holdról és üstökösről, amelyek nem csak a mi naprendszerünkben találhatóak meg, hanem más naprendszerekben is. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, azok miért vannak ott, mi a funkciójuk, mi szükség van rájuk az életünk, a teológiai igazságok illetve Isten felismerése szempontjából. Mindez számomra éppen azt prediktálja, hogy nem érdemes Istenről gondolkodnunk, hiszen alapvetően tévesnek tűnik a Biblia által sugalmazott embercentrikus világkép.

2. Az ember további trónfosztásához járult hozzá az élővilág evolúciójának felismerése, amely szerint már nem a teremtés koronája vagyunk, hanem korábbi fajokból létrejött egyedek, ezáltal elmosva, vagy akár teljesen el is törölve az emberek és állatok közti különbséget. Minden különbség csak illúzió, és azon túl, hogy ez a felismerés szintén rossz hatással van az ember felsőbbrendűségi érzéssel megáldott egójára, megint csak aláássa azt az alapvető bibliai szemléletet, miszerint a világ az emberért volna, az ember minőségileg más lenne minden más élőlénynél. Ma már ugyan sok keresztény elfogadja az evolúciót, de messze nem olyan egyöntetűen, mint a bolygónkra vonatkozó kopernikuszi elvet. Ez egyrészt a frissebb tudománytörténeti megjelenésnek köszönhető (a Fajok eredetét 1859-ben írta meg Darwin, míg Kopernikusz heliocentrikus nézetei 1540-ben kerültek kiadásra), másrészt talán még közvetlenebbül érinti magát az embert, mint a csillagászatra vonatkozó felismerések. Sokan mondják ugyan, hogy az evolúció voltaképpen egy teremtési módszer, de ez már csak pánikszerű mentegetése a menthetetlennek. Az evolúciót ugyan valóban lehet mesterségesen irányítani (gondoljunk csak a mesterséges szelekcióval létrejött kutyára, házimacskára, az állattenyésztésben jelen levő állatokra, de ugyanígy a kerti gyümölcsfáinkra, zöldségeinkre, amelyek csak kellő emberi gondozás hatására tudnak életben maradni), de anélkül is működik, ami azt jelenti, hogy az evolúció felismerése óta szükségtelenné vált Isten. Egészen Darwinig jó érvnek hatott az ateisták ellen az élőlények összetettsége, ma már -- ahogy Richard Dawkins mondaná -- az evolúció felismerése teszi lehetővé azt, hogy intellektuálisan őszinte módon tudjunk ateisták lenni. Persze lehet vitatni az evolúciót, és természetesen, mint ahogy a tudományban minden mást is, folyamatosan ellenőrizni kell, így fejlődik maga a tudomány, amelynek segítségével felismerhetjük ezeket a jelenségeket a világunkban. Azonban ez a vitathatóság nem olyan értelemben értendő, mint ahogy a kreacionisták szeretik érteni, miszerint a tudományban állandóan megdőlnek állítások, és az evolúció is "csak egy elmélet", maholnap újabb felfedezések láthatnak napvilágot, amelyek rommá döntik az egész konstrukciót. Persze ez is megtörténhet, de nagyon kicsi a valószínűsége. A tudományban ennél alig megalapozottabb az a jövendölés, hogy holnap reggel is fel fog kelni a Nap, pedig az is lehet, hogy másképp lesz, és építhetjük újra az egészen idáig felépített gravitációs elméleteinket. De ennek is olyan kicsi a valószínűsége, hogy bármely ember kimosolyogna, ha én ennek megdöntésében bíznék, és erre alapoznám az életemet. A kreacionisták pedig pontosan ezt teszik: egy tudományosan jól megalapozott elmélet megdőlésében bíznak, némelyek egyenesen csalásnak ítélik meg.

3. Megemlítenék a tervszerűtlen szerveink közül néhányat, amelyek ugyan az evolúció fényében érthetőek, de egy teremtő Isten szempontjából kérdőjeleket vetnek fel. Egyik ilyen a kreósok által is sokat emlegetett szem, amely felépítésével éppen arról tanúskodik, hogy vízi életmódból alkalmazkodott a szárazföldi léthez, ezért is kell elszenvednünk a pl. csarnokvíz által okozott homályosságot. A biológusok szokták mondogatni a kifordított szem problémáját, azaz, hogy ha ki lenne fordítva a szemünk, és ezáltal nem lenne vakfoltunk, ami akadályoz a látásban, az egy tervszerűbb konstrukció lenne. Beszélhetnénk a lábujjunkról is, amely azt jelzi, hogy valamiféle funkció kapcsolódhatna az 5 db lábujjhoz, de legtöbbünk képtelen azokat külön-külön mozgatni. Ha volt is funkciója (az evolúcióelmélet szerint volt, hiszen segítségükkel csimpaszkodtunk a fákon), mára már eltűnt a csökevényesedés hatására. Persze itt fontos megjegyeznünk, hogy a csökevényesedés nem jelent feltétlenül teljes funkciótlanságot, ennek értelmében tehát nem ellenérv mondjuk a tyúk csökevényesedett szárnyára az, hogy annak segítségével melegen tudja tartani a tojásokat, vagy ha már az ember lábujjainál tartunk, hogy segítségükkel lábujjhegyen tud állni, ha a tömegből nem lát ki. A férfi mellbimbót is érdemes megjegyeznünk, mint jobbára teljesen értelmetlen szervet (persze mindig fennáll annak a lehetősége, hogy van funkciója, csak még nem találtuk meg), habár mint esztétikai jelenség, meg volt említve pl. az ÉRTEM egyesület részéről. Érezzük, ugye ezt az érvelési trükköt? Ha valamiről az istennek sem tudjuk megmondani, hogy mire való, ráfogjuk, hogy esztétikai (értsd, díszítő) jellege van, s ezáltal valóban nem lehet elméletileg sem olyan szervet kitalálni, amely ellentmondana egy tervezőnek. De menjünk tovább, mindenképp meg kell említenünk az egybenyíló lég- és nyelőcső tényét, amely nem hogy érthetetlen egy tervező részéről, hanem már-már a szadizmus határát súrolja, hogy mégis mire volt jó egy ilyen életveszélyes megoldást alkalmaznia, amely szerint bármikor, amikor eszünk, könnyen megfulladhatunk. Hasonló értelmetlenség, hogy a férfi ugyanazon a szervén távolítja el a folyékony méreganyagot a szervezetéből, mint amelynek segítségével a szaporodáshoz járul hozzá, megnövelve ezáltal a higiénia hiányában fellépő fertőzési kockázatot. És persze máris adódik a kérdés, miért vannak fertőzést okozó baktériumok és vírusok, ki teremtette őket, ha Isten jó.

4. Kapcsolódik a kérdés, mégpedig hogy miért vannak betegségek. Persze erre rögtön az lesz a válasz, hogy az ember bűne miatt, így inkább trükkösebb kérdést teszek fel: A betegség miért nem az ember bűnével áll korrelációban? Miért van az pl. hogy ateista létemre meglehetősen egészségesnek mondhatom magam, évek óta nem imádkozok evés előtt (meg máskor sem), míg rengeteg keresztényt látok betegeskedni? De ugyanez fordítva is megtalálható, amiből következik, hogy a betegség nem csak az isten gyermekét nevelő megpróbáltatásként fogható fel, hanem a bűn átkaként is. A probléma csak az, amit említettem, miszerint a betegség láthatóan nem a bűnnel áll kapcsolatban. Ugyanakkor pl. radikális keresztények szeretnek olyanokat állítani, hogy a hurrikánok, földrengések, cunamik Isten büntetése pl. a homoszexuális házasság legalizálásáért, vagy egyéb más, Isten szemében bűnnek tartott dolgokért. Adódik a kérdés, hogy miért vél a fundamentalista ezek között kapcsolatot, amikor láthatóan az egyéni betegségek sem így működnek?

5. Miért voltak földtörténeti kihalások? A tudomány 5 nagy kataklizmát ismer, ezek közül a legutolsó volt a 60 millió évvel ezelőtti katasztrófája a dinoszauruszoknak. Mindezek az ember megjelenése előtt történtek. Mi volt mindezzel Istennek a célja, hogyan értelmezhetőek ezek a felfedezések a Biblia illetve az evangélium szempontjából? Hogyan történhettek ilyen ítéletszerű események még a bűn megjelenése előtt? Külön érdekesség, hogy a medveállatkák azok, akik az összes eddigi kihalást átvészelték, bizonyára különösen fontos teremtményei lehetnek Istennek. Megint egy tervszerűtlenség annak az emberarcú Istennek a szempontjából, amelyről a Biblia beszél. Szintén érdemes megjegyezni, hogy közel azonos időszakaszonként történtek ezek az események, ezáltal a tudósok valamiféle üstököst okolnak a nagy kihalásokért, amely megint csak értelmesebb magyarázat annál, mint hogy Isten egyenlő időközönként unja meg a teremtményeit, és ítéletet hirdet fölöttük.

Bizonyára hosszan lehetne még az értelmetlen eseményeket sorolni, de azt gondolom, a fentiek is éppen elegendőek ahhoz, hogy mérlegre tegyük annak az Istennek a lehetőségét, amelyben a keresztények hisznek. Azt gondolom, a felfedezett jelenségek messze megkérdőjelezik azt a romantikusan szépnek tűnő, archaikus világnézetet, amely szerint a világ értünk, emberekért létezne, és mindezek fényében intellektuális értelemben szabadon lehetünk ateisták, legalábbis az antropomorf, jóságos isteneket illetően. Ez válasz arra a vallásosok által sokszor hangoztatott feltételezésre, mely szerint az ember mindenképp valami mély csalódás, rossz társaság, illetve a bűnbeesés által válik hitetlenné. Nem, kérem szépen a tudomány az, amely a lehető legmasszívabb módon tesz hitetlenné.